Bár a Willis-Ekbom-szindrómát először az 1940-es években írták le, az elmúlt 20 évben kapta a legnagyobb figyelmet.
Ez az általános populációban való magas előfordulási gyakoriságának köszönhető. Ehhez más tényezők is hozzájárultak, például a genetikai jellemzésben elért jelentős előrelépések, az alvásgyógyászat fejlett országokban való elterjedése által adott általános lendület, valamint az a potenciális morbiditási tényező, amelyet ez a betegség más betegségek, például a szív- és érrendszeri vagy anyagcsere-betegségek esetében jelent, nem is beszélve a kezelésben elért jelentős előrelépésekről.
Ennek eredményeképpen az utóbbi években jelentősen megnőtt az RLS miatt diagnosztizált és kezelt betegek száma.