Nukleáris kémek: Amerika atomhírszerző művelete Hitler és Sztálin ellen

Olvasói vélemények

A könyv részletesen bemutatja az amerikai hírszerzés erőfeszítéseit a náci nukleáris fegyverprogram leleplezésére a második világháború alatt, részletesen ismertetve a kémkedést és a tudományos kihívásokat, amelyekkel mind az amerikaiaknak, mind a németeknek szembe kellett nézniük. A könyv fontos történelmi kérdésekkel foglalkozik, és példamutató tudományosságot mutat be, így értékes olvasmány a második világháború szerelmesei számára. Néhány olvasó azonban aggodalmát fejezi ki a szerző elfogultságával kapcsolatban, ami befolyásolja a mű általános élvezetét.

⬤ Kiváló történetmesélés az amerikai kémkedési erőfeszítésekről.
⬤ Értékes betekintés a náci bombaprogramba és az amerikai hírszerzésbe.
⬤ Példaértékűen jól kutatott és tudományos alapossággal megalapozott.
⬤ Magával ragadó elbeszélés a történelem és a kémkedés rajongóinak.

⬤ Néhány olvasó nem bízik a szerző elfogultságában a korábbi projektek alapján.
⬤ Néhányan úgy érezték, hogy a könyv nem kötötte le őket teljesen, ami alacsony értékeléshez vezetett.

(5 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Nuclear Spies: America's Atomic Intelligence Operation Against Hitler and Stalin

Könyv tartalma:

Miért nem tudtak az amerikai hírszerző szolgálatok olyan látványosan a Szovjetunió nukleáris képességeiről a második világháborút követően? Ahogy Vince Houghton történész, a washingtoni Nemzetközi Kémmúzeum kurátora bemutatja, ez a katasztrofális kudarc mindössze néhány évvel azután következett be, hogy a Manhattan Projekt hírszerző csoportja behatolt a Harmadik Birodalomba, és minden részletet ismert a nácik atombombára vonatkozó tervéről. Mi változott és mi romlott el?

Houghton elragadóan meséli el az amerikai kémek eredménytelenségének ezt a lenyűgöző esetét a tudományos hírszerzés akkor még újszerű területén, és ezzel a hidegháború korai éveinek új megvilágításába enged betekintést. Abban az időben a tudományos hírszerzés gyorsan a CIA költségvetésének jelentős részévé nőtte ki magát, mivel a CIA közvetlenül a második világháború után a fegyverek és más tudományos felfedezések hihetetlen fejlődésével küzdött. Ahogy Houghton bemutatja, a Szovjetunió tudósainak képességei, kutatási létesítményei és laboratóriumai, valamint oktatási rendszere kulcsfontosságú szempont lett a CIA számára, amikor felmérte leghatalmasabb ellenségének fenyegetettségi szintjét.

Sajnos a CIA számára a tudományos hírszerzés rendkívül nehéz volt jól végezni. Amikor ugyanis a Szovjetunió 1949-ben felrobbantotta első atombombáját, az amerikai hírszerző szolgálatoknál senki sem látta előre.