Értékelés:
Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 7 olvasói szavazat alapján történt.
Space Nuclear Radioisotope Systems
A szigorú környezetben való működés, a hosszú élettartam és a megbízhatóság miatt a radioizotópos energiaellátó rendszerek bizonyultak a legsikeresebbnek az űrbeli energiaforrások közül. Az 1977-ben a Jupiter, a Szaturnusz, az Uránusz és a Neptunusz, valamint műholdjaik, gyűrűik és mágneses mezőik tanulmányozására indított két Voyager-misszió, amely a helioszféra régiójáig tartott, több mint harminc évvel később is működik.
A rádióizotópos energiaellátó rendszereket a Holdon, a bolygók felfedezésénél és a Naprendszerből való kilépésnél is használták. A siker a radioizotópos energiatermelő egységek tervezése és gyártása során alkalmazott kiváló mérnöki munka, a minőségellenőrzés és a részletekre való odafigyelés eredménye. Az űrbéli nukleáris radioizotópos rendszerek a radioizotópok bomlásából származó hőenergiát használják fel és alakítják át elektromos energiává.
A megbízhatóság és a biztonság elsődleges fontosságú. A küldetés sikere attól függ, hogy a rendszereket biztonságosan fel lehessen-e indítani, és hogy a küldetés teljes élettartama alatt elegendő elektromos energiával rendelkezzenek.
A teljesítmény fokozatos csökkenése a küldetés élettartama alatt elfogadható, amennyiben az kiszámítható határokon belül marad. Eddig a belső redundanciával rendelkező elektromos energiaátalakító rendszereket, például a termoelektromos átalakító rendszereket részesítették előnyben.
A radioaktív bomlási hőt is használták már arra, hogy az űrhajókban a hőmérsékletet más alkatrészek számára elfogadható körülmények között tartsák. Ez a könyv ismerteti a radioizotópos rendszerek működését, a követelményeket és a biztonsági tervezési szempontokat, a különböző kifejlesztett rendszereket és azok működési történetét.
