Értékelés:
Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 3 olvasói szavazat alapján történt.
My Nuclear Nightmare: Leading Japan Through the Fukushima Disaster to a Nuclear-Free Future
Naoto Kan, aki a 2011. márciusi fukusimai nukleáris katasztrófa idején Japán miniszterelnöke volt, a globális atomenergia-ellenes mozgalom mindenütt jelenlévő és meggyőző hangja lett. Kan az atomerőművek leolvadása által okozott lehetséges legrosszabb esetben bekövetkező pusztítást csak egy „nagy világháborúhoz” hasonlította. Semmi másnak nincs ugyanolyan hatása”. Japán a fukusimai katasztrófa idején csak „a szerencsének köszönhetően” menekült meg egy ilyen szörnyű sors elől - mondta Kan. Ennek ellenére Kan kénytelen volt néhány olyan döntést hozni, amelyhez minden érzelmet félre kellett tenni. A Tepco egy mára híressé vált telefonhívásában, amikor a vállalat azt kérte, hogy a saját biztonságuk érdekében vonják ki az összes alkalmazottjukat a fukusimai helyszínről, Kan nemet mondott nekik. A munkaerőnek maradnia kell. A keveseknek áldozatot kell hozniuk a sokak megmentéséért. Kan tudta, hogy a fukusimai daiicsi telephely elhagyása a környező környezet sugárzási szintjének ugrásszerű növekedését eredményezné. Az, hogy ragaszkodott ahhoz, hogy a Tepco dolgozói Fukusimában maradjanak, talán az egyik legelismerhetetlenebb hősies pillanat volt az egész sajnálatos történetben. -- The Ecologist.
2011. március 11-én Japán partjainál egy hatalmas tenger alatti földrengés pusztító cunamihullámokat váltott ki, amelyek a Fukusima Daiicsi atomerőmű három reaktorában leolvadást okoztak. Fukusima a történelem legsúlyosabb nukleáris katasztrófájaként a csernobili katasztrófával együtt a történelem legsúlyosabb nukleáris katasztrófája, amelynek generációkon átívelő következményei lesznek. A 3. 11-ig Naoto Kan japán miniszterelnök támogatta az atomenergia használatát. Álláspontja azonban gyökeresen megváltozott, amikor Kan végignézte a fukusimai 1-es erőműben bekövetkezett nukleáris katasztrófát, és megértette, hogy Japán fizikai, gazdasági és politikai pusztulásának lehetőségét. A My Nuclear Nightmare (Az én nukleáris rémálmom) című könyvében Kan napról napra lenyűgöző beszámolót nyújt a földrengés utáni egy hétben tett cselekedeteiről. Feljegyzi azokat a gyötrelmes döntéseket, amelyeket meg kellett hoznia, amikor a pusztítás mértéke világossá vált, és a nukleáris katasztrófa veszélye egyre jobban fenyegetett - döntéseket, amelyeket gyakran megbízhatatlan információk alapján kellett meghoznia. Például, mivel a Tepco, az erőművet birtokló vállalat vezetői nem tudtak tisztán látni, Kan úgy döntött, hogy a kockázatok ellenére maga látogat el Fukusimába, hogy beszélhessen az erőmű vezetőjével, és megtudja, mi történik valójában a helyszínen.
Mint részletezi, a rendkívül szerencsés és kemény munka kombinációja éppen csak megakadályozta, hogy a fukusimai reaktorblokkok teljes leolvadása bekövetkezzen, ami a tokiói nagyváros harmincmillió lakosának evakuálását tette volna szükségessé. Az először 2012-ben Japánban megjelent könyvben Kan az atomenergiával szembeni ellenérzéseit is kifejti: megértettem, hogy egy nukleáris baleset olyan nagy kockázatot hordoz magában, amely egy ország összeomlásához vezethet. Amikor 2011 augusztusában az ellenzék nyomást gyakorolt Kanra, hogy mondjon le miniszterelnöki tisztségéről, csak az alternatív energiába történő beruházások ösztönzését célzó jogszabályok elfogadása után egyezett bele. A Nukleáris rémálmom egy szinte elképzelhetetlen katasztrófa során tanúsított válságkezelés dokumentuma és az atomenergia veszélyeiről szóló meggyőző érvelés egyben alapvető olvasmány.
