Értékelés:
Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 2 olvasói szavazat alapján történt.
Zero-Point Hubris: Science, Race, and Enlightenment in Eighteenth-Century Latin America
A posztkoloniális tanulmányok és a dekolonialista elmélet keretein belül ez a fontos munka abból a feltételezésből indul ki, hogy az európai gyarmatosítás által gyakorolt erőszak nemcsak fizikai és gazdasági, hanem "episztemikus" is volt. Santiago Castro-Gmez azt állítja, hogy a XVIII.
század vége felé a Spanyol Birodalom episztemikus erőszakja sajátos formát öltött: a nullpontos önhittséget. A "megismerés sokféle formája" egy kronológiai hierarchiába integrálódott, amelyben a tudományos-felvilágosult tudás a kognitív skála legmagasabb pontján jelenik meg, míg minden más episztémát a múltját alkotónak tekintettek. A felvilágosult criolló gondolkodók nem haboztak, hogy Új-Granada fekete, őslakos és mesztic népeit ezen a kognitív skálán a legalsó helyre helyezzék.
Castro-Gmez azt állítja, hogy a spanyol-amerikai kontinens gyarmati perifériáján a felvilágosodás nemcsak a tudományt minden más tudástól elválasztó episztemikus távolság pozícióját jelentette, hanem a criollókat a "kasztoktól" elválasztó etnikai távolság pozícióját is. Az episztemikus erőszak - és nem csak a fizikai erőszak - tehát a kolumbiai nemzetiség eredeténél található.
