Nyelv, hermeneutika és történelem

Eredeti címe:

Language, Hermeneutic, and History

Könyv tartalma:

Leírás: James M. Robinson John B.

Cobb-bal együtt három kötetből álló sorozatot adott ki New Frontiers in Theology címmel: The Later Heidegger and Theology (1963), The New Hermeneutic (1964) és Theology as History (1967). Ebben bemutatták azokat az új irányokat, amelyeket a kontinentális teológia a náci időszak és a második világháború okozta törés után vett. Minden kötetben Robinson feladata volt, hogy átfogó bevezetőt írjon az új irányzatról: ""A későbbi Heidegger német vitája"", ""Hermeneutika Barth óta"" és ""A kinyilatkoztatás mint szó és mint történelem"".

Ezután mások is hozzájárultak esszékkel.

Ez a három szemináriumi bevezető itt egyetlen kötetben van összegyűjtve, amely így alapvető eszköz a huszadik század második felének kontinentális teológiájába való belépéshez. Ajánlások: ""Robinson éles és kifinomult elméje itt teljes mértékben megmutatkozik, mind a tágabb értelemben vett teológiai kérdések szinte enciklopédikus felfogásában, mind pedig az esszékben szereplő német teológusok gondolkodásának figyelemre méltóan részletes ismeretében.

Ez a könyv kötelező olvasmány mindazok számára, akiket érdekel a német teológia fejlődése a huszadik század második felében.""" --Paul J. Achtemeier, Union Theological Seminary, emeritus ""A New Frontier sorozat különleges jelentőséggel bírt a kötetek megjelenésének idején. Ma egészen más korban élünk.

De mindegyik kötetben volt egy-egy hosszú, maradandó értékű esszé, egy részletes és éleslátó tanulmány a kontinentális teológia történetéről, amelyből az 1960-as évek teológiai fejleményei eredtek. Sehol máshol nem ismertették ilyen alaposan ennek a korszaknak a teológiáját. Ez a kötet ezeket az esszéket gyűjti egybe." "" --John B.

Cobb Jr., a Center for Process Studies társalapítója A szerző(k)ről: James M. Robinson Karl Barthnál doktorált a svájci Bázelben (1952).

Újra és újra vendégprofesszorként tanított kontinentális egyetemeken: G ttingen (1959), Z rich (1960, 1962), Strasbourg (1970-71), T bingen (1986), Genf (1992) és Bamberg (1997). A kontinentális teológia szakértőjeként megtapasztalta a háború előtti hitvalló egyház vitájától a háború utáni, a demitologizálás (Rudolf Bultmann), a nyelv (a későbbi Heidegger), az új hermeneutika (Ernst Fuchs és Gerhard Ebeling) és a neokonzervativizmus (Wolfhart Pannenberg) irányába történő elmozdulást.