Értékelés:
Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 3 olvasói szavazat alapján történt.
Language Acquisition By Eye
Ez a könyv a jelnyelvek korai elsajátítására és a jelnyelvet használó gyermekek későbbi olvasásfejlődésére összpontosít. Ez az első olyan kutatási tanulmányok gyűjteménye, amelyek kizárólag a különböző jelnyelvek elsajátítására összpontosítanak a nagyon fiatal gyermekek körében - akik mindannyian natív módon, siket szülőktől sajátítják el a jelnyelveket. Ez az első olyan gyűjtemény, amely a jelnyelv elsajátítása és az iskoláskorú gyermekek olvasásfejlődése közötti lehetséges összefüggéseket vizsgálja. A fejezetek által tárgyalt alapkérdések a következők: hogyan fejlődnek a vizuális-gesztusos nyelvek, és hogy a vizuális nyelvek szolgálhatnak-e és hogyan szolgálhatnak alapjául a nyelv egy második vizuális reprezentációjának, nevezetesen az olvasásnak a megtanulásához.
A Szemmel történő nyelvelsajátítás két részre oszlik, a kisgyermekkori és az iskoláskori szakaszra. Az I. rész középpontjában a jelnyelvi nyelvelsajátítás legkorábbi szakaszai állnak. Az ebben a részben található fejezetek olyan fontos kérdésekkel foglalkoznak, mint hogy hogyan néz ki a "babajelbeszéd" a jelnyelven, és milyen hatással van a csecsemők figyelmére, hogyan néz ki a korai gügyögés a jelnyelven, hogyan néznek ki a csecsemők legkorábbi jelzései, hogyan beszélnek a szülők a csecsemőjükhöz jelnyelven, hogy a csecsemő "lássa", amit mondanak, és mit mondanak a legkorábbi jelnyelvi mondatok a nyelvtan elsajátításáról. Ezek a fejezetek ellentétes kutatási paradigmákkal mutatják be, hogy a szülők és a csecsemők mennyire érzékenyek egymás kommunikációs interakcióira, finom és összetett módon. A beszélt nyelv elsajátítása esetében ilyen megfigyeléseket nem lehet tenni, mivel a beszéd nem követeli meg, hogy a szülő és a gyermek egymásra nézzen a kommunikáció során, míg a jelnyelv igen.
A II. rész a siket gyermekek jelnyelvi elsajátítása és olvasásfejlődése közötti kapcsolatra összpontosít. E fejezetek mindegyike eredeti kutatásról számol be, amely a jelnyelv elsajátítása és ismerete, valamint az olvasási készség fejlődése közötti pozitív kapcsolatot vizsgálja és tárja fel, és ennek eredményeképpen történeti elsőséget jelent az olvasáskutatásban. Ez a fejezet azt tárgyalja, hogy a jelenlegi elmélet hogyan alkalmazható a siket gyermekek olvasásának esetére, és olyan új adatokat mutat be, amelyek megvilágítják az olvasáselméletet. Különböző kutatási paradigmákat alkalmazva minden fejezet inkább pozitív, mint negatív összefüggést talál a jelnyelvi tudás és használat, valamint az olvasási készség fejlődése között. Ezek a fejezetek biztosan megalapozzák az olvasáskutatás új irányait.