Nyíllal, karddal és lándzsával: A hadviselés története az ókori világban

Olvasói vélemények

A „Nyíllal, karddal és lándzsával” című könyv széles körű áttekintést nyújt a különböző kultúrák ősi hadviseléséről, de szenved a témák felületes kezelésétől. Bár értékes történelmi betekintést és illusztrációkat tartalmaz, az alapos elemzést kereső olvasók csalódhatnak. A könyv szervezését kritika éri, egyesek zavarosnak vagy rosszul strukturáltnak találják.

⬤ Jó összefoglaló az ókori hadviselésről
⬤ hasznos referencia komolyabb hallgatók számára
⬤ jól kutatott fejezetek
⬤ érdekes illusztrációk és térképek
⬤ betekintést nyújt a különböző harcos kultúrákba
⬤ művelt, történelmi háttérrel rendelkező forrás írta.

⬤ Felületes témakezelés
⬤ nincs koherens keret
⬤ rosszul szervezett
⬤ nem nyújt mélyreható elemzést a fegyverekről vagy a katonai taktikákról
⬤ egyes részek zavarosak és agyzsibbasztóak
⬤ kiábrándító a térképek minősége
⬤ vegyes érzések az írás általános minőségével kapcsolatban.

(6 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

With Arrow, Sword, and Spear: A History of Warfare in the Ancient World

Könyv tartalma:

Az ókori hadviselésről szóló tanulmányok többsége csak a görögökre és a rómaiakra összpontosít, de ez az átfogó tanulmány az egész ókori világra kiterjed Görögországtól és Rómától a Közel-Keletig, majd kelet felé Párthia, India és Kína területéig. Bradford az olvasót az ókori csaták közepébe szállítja, olyan nagyszerű vezetők mögé, mint III.

Thutmose, Ashurbanipal, Sándor, Hannibál, Caesar és Kína első császára. Részletesen bemutatja a birodalmak felemelkedését és bukását, a vezetés szerepét, valamint a taktika és a stratégia fejlődését. Láthatjuk a népek összecsapását: nomádok a földművelő társadalmakkal, gyalogság a lovassággal, valamint a történelem legnagyobb technológiai változását - az összetett íj és a szekér kombinációját.

Ez az olvasmányos beszámoló az ókori hadseregeket a modern katonai doktrína szempontjából elemzi, lehetővé téve az olvasó számára, hogy összehasonlításokat végezzen a harcoló felek között. A toborzás például rendkívül eltérő volt: a rómaiak húsz-harminc éves szolgálati időre korlátozott számú újoncból merítettek, míg a kínai tervezők inkább a rövid távú szolgálatot teljesítő nagy létszámot részesítették előnyben.

Bár a különböző típusú kormányok jelentősen eltérő módon készültek fel a háborúra és vezették azt, Bradford úgy találja, hogy a jobb szervezettség vezetett sikerre a csatatéren, és hogy a legtöbb esetben a társadalmi innováció fontosabb volt, mint a technológiai innováció. Az ókori hadviselés tanulságainak folyamatos megvitatása a világ minden táján értékes betekintést nyújt az érdeklődő általános olvasók és a katonai szakemberek számára egyaránt.