Értékelés:
Mindy Nettifee „Nyisd ki a szádat, mint egy harang” című verseskötete elsöprően pozitív kritikákat kapott, az olvasók dicsérték az érzelmi mélységet, az erőteljes képi világot és az inspiráló minőséget. Sok kritikus kiemeli írásának megközelíthetőségét, bátorságát és azt, hogy költészete képes személyes érzésekre rezonálni. A könyvet élőnek és magával ragadónak írják le, amely többszöri olvasásra késztet és új írókat motivál. Ugyanakkor az ilyen magas színvonalú költészettel való szembenézésnek vannak rejtett kihívásai, amelyek az írókban önbizalomhiányos érzéseket ébreszthetnek saját képességeikkel kapcsolatban.
Előnyök:- Merész és vad költészet, amely magával ragadó és erőteljes.
Hátrányok:- Őszinte és átélhető témák, amelyek rezonálnak az olvasókra.
(5 olvasói vélemény alapján)
Open Your Mouth Like a Bell
A Nyisd ki a szádat, mint egy harangot végső soron egy szerelmes verseskötet magához a költészethez, vagy inkább a nyelv ajándékához és annak erőteljes higanyához.
Az őszinteség az egyetlen valuta, amit hozok - írja Mindy Nettifee a Választási este című kísérteties versében, amely a nem-tudás állapotában íródott, néhány nappal a 2016-os amerikai választások előtt, amelyek Donald Trumpnak juttatták az elnökséget. Ebben a harmadik egészestés verseskötetben Nettifee ereje viaszba borul. A könyv az alászállás útját követi, kutakat csapol meg és küszöböket épít az alvilágok felé. A sötét ismeretlent fúrja ki, vad emlékeket, eltemetett traumákat és a halottak történeteit kutatva. A föld felett virágzó személyes, családi és kulturális őrület gyökereit keresi. A tudattalan elmével, az archetipikus pszichológiával és a nyugati miszticizmussal kapcsolatos tanulmányai a punk káosszal, a feminista politikával és a csók evolúciójával társalognak.
A versek, mint varázslatok sora zúg és recseg a felszín alatt, és kérdéseket tesz fel arról, hogy mi kell a változás elképzeléséhez, megteremtéséhez és megvalósításához. Nettifee nem száműzi a rejtélyt, de nem hagy minket a sötétben. A könyv végére felvezet minket és teljes körbe, visszavezet minket a fényes, fénnyel teli, hétköznapi világba. Csakhogy minden megváltozott. Itt, a szürreális valóságban, a különös és szent hétköznapokban saját hangunkat kell használnunk az érzelmi echolokációhoz, hogy új tájakat érzékeljünk kívül és belül egyaránt. El kell mondanunk azokat a történeteket, amelyeket lehetetlen elmondani. Addig kell beszélnünk, amíg nem érezzük az igazság csengését.
