Tracks to Infinity, The Long Road to Justice: The Peter McLaren Reader, Volume II
Míg a This Fist Called My Heart, az első Peter McLaren-olvasókönyv (2016) ablakot nyújt McLaren munkásságának időbeli fejlődésére és átrendeződésére, addig a Tracks to Infinity a tájékozódás jelentőségét hangsúlyozza kortárs munkásságában. McLaren korábbi munkássága egy ellentmondásos posztmodern szubjektivitás gondolata felé orientálódott, amely az egyre inkább fragmentálódó, meghatározhatatlan késő kapitalista társadalmon kívül helyezkedik el.
Ha a kritikai szubjektum vagy a változáshoz vezető ágens fogalmát úgy fogjuk fel, hogy egyszerre helyezkedik el a létező világon belül és kívül, bármilyen hétköznapi is legyen az, akkor az utópisztikus vagy idealista konstrukcióként kezd megjelenni. Bár a diskurzus valóban fontos, a forradalmi potenciálnak kizárólag a nyelv vagy a jelek absztrakt birodalmában való elhelyezése a mindennapi harc konkrétságával való kapcsolat megszakadásához vezethet.
Ahogy a testetlen, posztmodern szubjektum köde kezdett felszállni, McLaren újra a konkrét értékteremtő munkás felé irányította elkötelezettségét és tekintetét, mint a forradalmi nevelés aktív szereplője a forradalmi nevelés folyamatának, a válásnak - kollektívan valami mássá válásnak, mint az absztrakt munka. Ez a kötet tele van a megélt tapasztalat konkrétságával való mély elköteleződéssel, amelyet a Trump-korszakban megnyilvánuló kapitalista osztálypolitikai berendezkedés burzsoá propagandája mellé állít.
© Book1 Group - minden jog fenntartva.
Az oldal tartalma sem részben, sem egészben nem másolható és nem használható fel a tulajdonos írásos engedélye nélkül.
Utolsó módosítás időpontja: 2024.11.13 21:05 (GMT)