Értékelés:
A könyv az Oasis debütáló albumát, a „Definitely Maybe”-t elemzi, betekintést nyújt a zenekar zenéjébe, hatásaiba és az 1990-es évek elejének társadalmi-politikai kontextusába Nagy-Britanniában. Az olvasók nagyra értékelik, hogy a szerző képes egyensúlyt teremteni az elmélet és a tényszerű elemzés között, így a könyv a rajongók és a zenetörténet iránt érdeklődők számára egyaránt hasznos olvasmány.
Előnyök:⬤ Jól bemutatott és átgondolt elemzés
⬤ fokozza az album megértését
⬤ alapos betekintés a zenekar kontextusába
⬤ a dalok és B-oldalasok alapos vizsgálata
⬤ egyensúlyt teremt az elmélet és a tények között
⬤ tiszteletben tartja a zenekar hozzájárulását anélkül, hogy aláásná őket
⬤ kompakt és lebilincselő formátum.
Egyes olvasók számára az elemzés túl részletes lehet az alkalmi rajongók számára; a politikai és gazdasági összefüggések iránt érdektelenek számára nem biztos, hogy vonzó lesz a fókusz.
(10 olvasói vélemény alapján)
Az Oasis 1994-es Definitely Maybe című gyújtó hatású debütáló albumának sikerült úgy összefoglalnia az ötvenes évek utáni gitárzene szinte teljes történetét Chuck Berrytől a My Bloody Valentine-ig, hogy az könnyednek tűnt. De ez a figyelemre méltó album egyben társadalmi dokumentum is volt, amely közelebb állt egy nép kollektív reményeinek és álmainak elbeszéléséhez, mint az elmúlt negyedszázad bármely más lemeze.
Egy olyan Nagy-Britanniában, amely a Thatcher-kormány alatt éppen az elmúlt évszázad legkárosabb társadalmi felfordulását élte át, Noel Gallagher a lángoló közösségi optimizmus jelszavait hasbeszélte testvére, Liam szájából és az Oasis többi „mindenesének” játékán keresztül: Paul McGuigan, Paul Arthurs és Tony McCarroll. A Definitely Maybe című albumon az Oasis az idealizmus és a remény időszerű üzenetét közvetítette az esélyekkel szemben, de ez a dal különös visszhangot keltett egy olyan társadalomban, ahol a magas és alacsony szintek közötti egyre szélesedő szakadék egy új, emberfeletti ugrásmódot követelt meg.
Alex Niven feltérképezi az Oasis elképesztő felemelkedését az 1990-es évek közepén, és olyan dalok életigenlő, közösségi erejét ünnepli, mint a Live Forever, a Supersonic és a Cigarettes & Alcohol. Ennek során arra törekszik, hogy az Oasis-t újrapozícionálja a britpopos társaikhoz képest, és feltárja az elmúlt harminc év egyik legellentmondásosabb popkulturális narratíváját.
