Olvasói vélemények
Összegzés:Pepe Escobar könyve a geopolitika provokatív feltárása, amely elsősorban a témában már jártas olvasóknak szól. Míg egyesek értékelik az amerikai külpolitikával és globális kérdésekkel kapcsolatos éles megfigyeléseit és kritikus szemléletét, mások szerint az írás szervezetlen és nehezen követhető. A könyv korábbi munkájának, a „Globalisztán”-nak a frissítését szolgálja, és a humor és a tartalmas kommentárok keverékét mutatja be, de a mélyebb megértés érdekében a legjobb, ha a kiegészítő forrásokkal együtt olvassuk.
Előnyök:⬤ Éleslátó összefüggések a geopolitikai események között.
⬤ Az amerikai külpolitika erős kritikája, különösen Obamával kapcsolatban.
⬤ Humoros és magával ragadó írói stílus.
⬤ Ideális a geopolitikai háttérrel rendelkező olvasók számára.
⬤ Frissíti és bővíti Escobar korábbi, „Globalisztán” című művét.
Hátrányok:⬤ Nem alkalmas alkalmi olvasóknak vagy a geopolitikában járatlanoknak.
⬤ Egyes kritikusok szerint az írás minősége nem kielégítő, a nyomtatással kapcsolatos problémák vannak.
⬤ A tartalmat rendezetlennek és nehezen integrálhatónak írják le.
⬤ Néhány véleményt túlzottan cinikusnak vagy elfogultnak tartanak.
⬤ A részletes adatok és elemzések hiánya egyes olvasóknak hiányérzetet okozhat.
(7 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
Obama Does Globalistan
Könyv tartalma:
Ez az esszé a 2007 elején megjelent Globalisztán című írásom kísérője, amelyet egy torz geopolitikai útikönyvként definiáltam. Akkor azt állítottam, hogy az újramediálódás kontextusában - a világ „sztánokra” töredezett - most egy bélháborút, egy ki nem hirdetett globális polgárháborút élünk.
Zygmunt Bauman folyékony modernitásról alkotott fogalmát kölcsönözve, folyékony háborúnak neveztem el - és nem csak a „fekete arany” olajért és a „kék arany” gázért folytatott globális hajsza miatt. A Globalisztán lényegében egy hosszú, a világot átszelő riportfilm volt. Ez a szöveg tükrözi azt a tényt, hogy 2008 nagy részét az Egyesült Államokban töltöttem az elnökválasztási kampányt követve.
Ami Új-Rómát illeti, általában kívülről nézek befelé - haldokló szakmám, a külföldi tudósító nézőpontjából.
Ebben a szövegben legtöbbször belülről nézek kifelé. A Globalisztán úgy olvasható, mint egy helyszíni - és földalatti - tudósítás a Bush-kormányzat pusztaságáról.
Ez a szöveg egyfajta utolsó fejezet lehet - ki a fenevad gyomrából. 2009 minden ünnepi évek anyja. A berlini fal leomlásának 20.
évfordulója. Az iráni iszlám forradalom 30 éve. A kubai forradalom 50 éves évfordulója.
A NATO 60 éves fennállása. A második világháború 70 éve.
A nagy gazdasági világválság 80 éve. A versailles-i szerződés 90 éve. Mintha a világ forgott volna körbe-körbe, mint egy pszichedelikus kaleidoszkópban, amely nagy sebességgel eleveníti fel a modern történelmet.
És melyik figura bújik elő a kaleidoszkópból, aki a leghűvösebb, legnyugodtabb és legösszeszedettebb vigyorával kezeli az 1929-es válságot, az új hidegháborút vagy esetleg a versailles-i diplomáciát? Barack Hussein Obama.
