Obermann (Noumena Classics)

Olvasói vélemények

Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 7 olvasói szavazat alapján történt.

Könyv tartalma:

"Láttam egy völgyet, melyet lágy fény árasztott a reggeli köd szép fátyla alatt... Láttam, ahogy változik és fakul; a felemésztő gömb átvonult rajta, megperzselte és kimerítette vakító fényével, és égett, lombtalan és szánalmasan kopár maradt. Így szállt fel lassan és oszlott szét napjaink boldog fátyla... "

Obermann, amely először 1804-ben jelent meg, a francia író, tienne Pivert de Senancour legismertebb műve. Általában levélregényként szokták jellemezni, a kötetet alkotó levelek azonban sokkal közelebb állnak ahhoz, hogy egymáshoz kapcsolódó esszék sorozatát alkossák. A leveleket állítólag a melankolikus remete Obermann írta, akit a kritikusok általában magának Senancournak a vékonyan álcázott helyettesítőjének tekintettek, és egy olyan ember érzelmi kiáradásait tartalmazzák, aki örökké a legbelsőbb énje mélyén kutat, abban a reményben, hogy le tudja győzni kétségbeesését, és megtalálja a helyét a világban, de ez sosem sikerül neki. A levelek számos témát érintenek, mint például a kor képmutató erkölcseit, a vallás hiányosságait, a nőkkel való rossz bánásmódot a társadalomban és a létezés hiábavalóságát. De bár ezeket az írásokat mindig beárnyékolja a merengés és a pesszimizmus elkerülhetetlen érzése, vannak olyan részek is, amelyek Obermann alpesi menedékének lenyűgöző leírásait tartalmazzák, amelyek a természettel való egyesülés szinte misztikus érzetét keltik. A mű bizonyos tekintetben hasonlít Rousseau A magányos vándor álmodozásai-hoz, a Vallomások-hoz, Montaigne Esszék-jéhez, sőt Thoreau Walden-jéhez is, de formáját tekintve mégis teljesen eredeti, és a francia irodalom történetében nincs hozzá fogható.

Bár Amerikában gyakorlatilag ismeretlen, Franciaországban pedig nagyrészt elfelejtett, Obermann mégis a korai romantika alapvető szövegének tekintendő, amelynek méltó helye Goethe Az ifjú Werther bánata és Chateaubriand Ren mellett van.

tienne Pivert de Senancour (1770-1846) francia esszéista, aki élete nagy részét ismeretlenségben töltötte, és elsősorban a tollából élt. Végül 1827-ben szerzett magának némi figyelmet, miután a R sum de l'histoire des traditions morales et religieuses című művének második kiadásában vallásrágalmazással vádolták meg. A sikeres védekezés és az ebből fakadó hírverés nyomán újra kiadták korábbi műveit, többek között az Obermann, a De l'Amour (1806) és a Libres M ditations d'un solitaire inconnu (1819) című műveit.