Francia leírás.
Ez a könyv a kontinens és a bretagne-i szigetek közötti kerámiatermelés és -csere fejlődésének kutatásával foglalkozik a n olitikumtól a galloromán korig. A kerámiák archometriai elemzését a kommunikációs hálózatok fejlődésének feltárására használják: az emberek és a termékek mozgására a szigetek és a szárazföld között. Ezek a szigetek saját kerámiát gyártottak, vagy a kontinentális termeléstől függtek?
Annak meghatározásával, hogy a kerámiát helyben állították-e elő vagy importálták, azonosítani lehet a szélesebb hálózatokkal való kapcsolat vagy elszigeteltség különböző fokozatait. A 25 lelőhelyről származó 368 cserépedény vizsgálatához többféle elemzési módszert alkalmaztak. Makroszkópos megfigyeléseket végeztek a felületi kezelések dokumentálására, a vékony kerámiaszelvények mikroszkópos vizsgálatát pedig az agyag ásványtani összetételének azonosítására, valamint az agyag geológiai és földrajzi eredetének meghatározására használták. Ezeket a technikákat kémiai elemzések egészítették ki: SEM-EDS, XR-D és P-XRF.
Végül az agyag eredetére vonatkozóan egy új módszertani megközelítést alkalmaztunk: LA-ICP-MS analízist. Ez a módszer a kerámia pórusaiban lévő ásványi zárványok kémiai összehasonlításán alapul az alapkőzetekben lévő azonos típusú ásványokkal. Lehetővé teszi az agyagok eredetének pontosabb meghatározását, különösen akkor, ha a paszták nem rendelkeznek olyan jellegzetes tulajdonságokkal, amelyek megkülönböztetnék őket más termékektől.
A vizsgálat hosszú kronológiai időbeli terjedelme lehetővé teszi, hogy dokumentáljuk a kerámia jellemzőinek alakulását, valamint az agyagellátás és a kerámiagyártás változó helyszíneit. A kutatás eredményei új bizonyítékokkal szolgálnak a breton szigetek őskori megszállására vonatkozóan.
Angol nyelvű összefoglaló.
Tenger, kerámia és szigetek Nyugat-Franciaországban: a szigetlakók paleogazdasági kapcsolatainak régészeti megközelítése a neolitikumtól az ókorig.
Ez a könyv a Bretagne szárazföldje és szigetei közötti kerámiatermelés és -csere fejlődésének kutatásával foglalkozik a neolitikumtól a gall-római korig. A kerámiák régészeti elemzését a kommunikációs hálózatok fejlődésének feltárására használják: az emberek és a termékek mozgására a szigetek és a szárazföld között.
Ezek a szigetek saját kerámiát gyártottak, vagy a szárazföldi termeléstől függtek? Annak meghatározásával, hogy a kerámiát helyben állították-e elő vagy importálták, azonosítani lehet a szélesebb hálózatokkal való kapcsolat vagy az azoktól való elszigeteltség változó fokát.
A 25 lelőhelyről származó 368 cserépedény vizsgálata során többféle elemzési módszert alkalmaztak. Makroszkópos megfigyeléseket végeztek a felületi kezelések dokumentálása érdekében, valamint mikroszkópos vizsgálatot végeztek a kerámia vékonymetszetein az agyag ásványtani összetételének azonosítása, valamint az agyag geológiai és földrajzi eredetének meghatározása céljából. Ezeket a technikákat kémiai elemzésekkel egészítették ki: SEM-EDS, XR-D és P-XRF. Végül egy új módszertani megközelítést alkalmaztunk az agyagok származásának megállapítására: LA-ICP-MS elemzés. Ez a módszer a kerámiapaszták ásványi zárványainak kémiai összehasonlításán alapul a kiindulási kőzetekben található azonos ásványtípusokkal. Segítségével pontosabban meghatározható az agyagok eredete, különösen akkor, ha a paszták nem rendelkeznek olyan jellegzetes elemekkel, amelyek lehetővé tennék a megkülönböztetésüket más termékektől.
A tanulmány hosszú kronológiai terjedelme lehetővé teszi, hogy dokumentáljuk a kerámia jellemzőinek alakulását, valamint az agyagellátás és a kerámiagyártás változó helyszíneit. A kutatás eredményei új bizonyítékokkal szolgálnak a bretagne-i szigetek őskori megszállásáról.