Ocean of Sound: Környezeti hang és radikális hallgatás a kommunikáció korában

Olvasói vélemények

Ez a környezeti zenéről szóló könyv vegyes fogadtatásban részesül az olvasók körében. Sokan dicsérik a mélyreható ismereteket, az elmélyült írói stílust és a zenetörténet egyedi szemléletét. Egyes kritikák azonban a koherenciával és az áttekinthetőséggel kapcsolatos problémákat emelik ki, túlságosan szószátyárnak és töredezettnek nevezve az írást. Míg az ambient zene kedvelői számára nélkülözhetetlennek tartják a könyvet, azok számára, akik a műfaj egyszerű áttekintését keresik, csalódást okozhat.

⬤ Megalapozott és magával ragadó írás
⬤ egyedi magyarázatok a hangzásról
⬤ széleskörű áttekintést nyújt az ambient zenéről és annak fejlődéséről
⬤ érdekes anekdotákat és jó bibliográfiát tartalmaz
⬤ ajánlott az ambient zene szerelmeseinek.

⬤ Hiányzik a koherencia és az áttekinthetőség
⬤ egyesek szerint az írásmód túlságosan szószátyár és kanyargós
⬤ nem az ambient zene közvetlen feltárása, egyes kritikák szerint a tárgyalt témák között nincs kapcsolat
⬤ figyelmes olvasást igényel, és egyesek számára frusztráló lehet.

(35 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Ocean of Sound: Ambient Sound and Radical Listening in the Age of Communication

Könyv tartalma:

David Toop rendkívüli hangtörténeti műve az Amazonas esőerdőitől Tokió megapoliszáig olyan különböző művészek munkásságán keresztül utazik, mint Brian Eno, Sun Ra, Erik Satie, Kate Bush, Kraftwerk és Brian Wilson.

Az Ocean of Sound 1889-ben, a párizsi kiállításon kezdődik, amikor Debussy először hallotta a jávai zenét előadni, és a 20. századi zene egymással versengő ösztöneit az ambient hangzás izgalmas, úttörő beszámolójába foglalja.