Oh My Soul: Istennel való találkozás őszinte, szokatlan (és néha rendetlen) imádságban

Olvasói vélemények

Shannon „Oh My Soul” című könyve elsöprően pozitív kritikákat kapott, kiemelve az ima átélhető, humoros és inspiráló megközelítését. Az olvasók nagyra értékelik a szerző személyes történeteit és őszinte stílusát, amelyek mélyen visszhangoznak, és valódi imaéletre és Istennel való szorosabb kapcsolatra bátorítanak. Sokan úgy találták, hogy a könyv átalakító hatással van saját imaélményeikre, így ajánlott olvasmány mindazoknak, akik tartalmasabb kapcsolatot keresnek Istennel.

⬤ Magával ragadó és átélhető írói stílus, amely magával ragadja az olvasót.
⬤ Személyes történetek és humor teszik elérhetővé a komoly témákat.
⬤ Ösztönöz az önreflexióra és az imaéletben való növekedésre.
⬤ Gyakorlati meglátásokat és átélhető igazságokat nyújt a mindennapi hitről.
⬤ Alkalmas az újraolvasásra és másokkal való megosztásra.
⬤ Inspiráló és felemelő, az olvasóknak energiát ad a hitükhöz.

⬤ Néhány olvasó úgy érzi, hogy nem egy ülésben kell elolvasni, hanem inkább élvezni kell.
⬤ Néhány kritika megemlíti, hogy talán nem tetszik azoknak, akik a hivatalos áhítatokat vagy a történelmi regényeket kedvelik.
⬤ A könyv személyes anekdotái nem biztos, hogy mindenkit érdekelnek.

(20 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Oh My Soul: Encountering God in Honest, Unconventional (and Sometimes Messy) Prayer

Könyv tartalma:

Minden nap. Minden percben. Minden helyzetben. Ő az Isten velünk.

De, ó, lelkem, készülj fel arra, hogy a Vele való találkozások meglepnek.

Szeretnénk imádkozni. Hogy jobban halljuk Istent. Megismerni az Ő akaratát életünk minden kusza, hétköznapi részletére vonatkozóan. De vajon akkor is szól hozzánk, amikor szórakozottak, mogorvák, túlterheltek és felkészületlenek vagyunk? Hogyan lehet „csendes időnk” Istennel, amikor nincs csend, és nincs időnk? Tudjuk-e valóban megismerni Isten akaratát, és tudunk-e előrehaladni engedelmességben, a félelmek és kudarcok ellenére?

És, ha igazán őszinték vagyunk Vele, vajon villámcsapásként fog-e belénk csapni?

Vagy a végén olyan bátran és hitelesen fogunk imádkozni, mint még soha?