Értékelés:
A kritikák kiemelik az „Oilfield Trash: Life and Labor in the Oil Patch” (Élet és munka az olajmezőkön) című könyvet, mint jól kutatott és lebilincselő történelmi beszámolót, amely azoknak szól, akiket érdekelnek a texasi olajmezők és az olajmezőkön dolgozók élete 1900 és 1960 között. Az olvasók elismerően nyilatkoznak az olvasmányosságról és az információgazdagságról, bár néhányan megjegyzik, hogy a tudományos megközelítés nem minden ízlésnek felel meg.
Előnyök:⬤ Olvasmányos és lebilincselő
⬤ jól kutatott, sok első kézből származó beszámolóval
⬤ mind az alkalmi olvasók, mind a speciális kutatási érdeklődésűek számára vonzó
⬤ lenyűgöző történelmi perspektívát kínál az olajmezőkön dolgozókról
⬤ számos anekdotát és dokumentált bizonyítékot tartalmaz.
⬤ Egyesek számára kevésbé vonzó lehet a tudományos stílus, a sok lábjegyzet
⬤ a hangsúly elsősorban a történelmi összefüggéseken van, nem pedig a korabeli munkások személyes történetein
⬤ egy adott időszakra korlátozódik, ami nem biztos, hogy minden olvasó érdeklődési körét lefedi.
(8 olvasói vélemény alapján)
Oilfield Trash: Life and Labor in the Oil Patch
Amikor 1901-ben a texasi Beaumont közelében, Spindletopban feltört az első olajfúrás, a kőolaj kezdte kiszorítani a gyapotot és a szarvasmarhát az állam és a régió gazdasági motorjaként. Hamarosan a munkaerő nagy része a gyapotföldekről az olajmezőkre vándorolt, követve a fekete arany által teremtett gazdagság csábítását.
A huszadik század első évtizedeiben kialakult az olajmezők kultúrája, ahogy ezek a munkások meghatározták és megszilárdították pozíciójukat a régió társadalmi szerkezetében. Idővel a munkaerő egyre professzionálisabbá vált, és a technológiai változások más típusú munkásokat vonzottak.
Weaver nyomon követi a vállalati munkások és a szerződéses munkások közötti különbségeket. Részletesen bemutatja magát a munkát és az azt körülvevő ethoszt. Kiemeli a hasonlóságokat és a különbségeket az egyes területek között, és nyomon követi a munka változó aspektusait az idők során. Az Oilfield Trash mindenekelőtt azoknak a dolgozó embereknek az egyedi hangját ragadja meg, akik hosszú, kemény órákat dolgoztak, gyakran életüket és testi épségüket kockáztatva, hogy a fúrótornyok "jobbra forduljanak".
