Ökokritikusok és ökoszkeptikusok: A legújabb francia ökofikció humanista olvasata

Eredeti címe:

Ecocritics and Ecoskeptics: A Humanist Reading of Recent French Ecofiction

Könyv tartalma:

Franciaországban az ökológiával kapcsolatos alapvető intellektuális vitát talán Michel Serres és Luc Ferry ellentétes nézetei foglalják össze a legjobban. Serres A természetes szerződés című művében az ember természet elleni háborújának befejezésére szólít fel: Világképünknek antropocentrikusból ökocentrikusra kell váltania, és a Földdel való kapcsolatunknak parazita helyett szimbiózissá kell válnia.

Luc Ferry Az új ökológiai rend című könyvében Serres-nek adott válaszában nevetségessé teszi a természeti szerződés metaforáját, amelynek értelmében az ember (és a humanizmus) többé nem uralkodna a Földön. Ferry azzal vádolja Serres-t és más ökológiai gondolkodókat, hogy "premodern" és "prehumanista"; a nem emberi életnek az emberi élethez hasonlóan való értékelése az öt évszázaddal ezelőtti nevetséges pereket idézi, amikor a bogarakat és a patkányokat kiátkozással fenyegették, ha nem hagynak fel emberellenes tevékenységükkel. A Serres-Ferry vita elemzése után az Ökokritika és ökoszkeptika Michel Tournier, St(c)phane Audeguy és Chantal Chawaf regényeinek környezeti témáit vizsgálja.

Ezután az ember és az állatok közötti összetett és változó kapcsolatot vizsgálja, ahogyan az Vercors és Olivia Rosenthal regényeiben, valamint többek között Jacques Derrida, ‰lisabeth de Fontenay és Peter Singer filozófiai műveiben kifejeződik. A humanista J.-C.

Rufin és a humorista Iegor Gran egy-egy írása egészséges szkepticizmussal szolgál. Rufin történetei a szélsőséges környezetvédelem lehetséges sötét oldalát - a tekintélyelvűséget és a terrorizmust - tárják fel, míg Gran vidám szatírái egyes környezetvédők jámborságát, opportunizmusát, humortalanságát és antihumanizmusát kritizálják.

A könyv arra a következtetésre jut, hogy a környezetvédelem és a humanizmus nem összeegyeztethetetlenek, ha túllépünk Ferry és más modernisták hagyományos humanizmusán. Olyan filozófusok esszéi, mint Claude L(c)vi-Strauss, Pierre Rabhi, Edgar Morin és Michel Maffesoli bizonyítják, hogy egy befogadó, ökológiai humanizmus nemcsak lehetséges, hanem szükséges is a túlélésünkhöz.