Ökonómia és eszkatológia: Liturgikus misztagógia a bizánci prothesis rítusban

Olvasói vélemények

A könyvet nagyra értékelik az ortodox egyház prothesis rítusának értő feltárása miatt, ami még a nem akadémikusok számára is hozzáférhetővé teszi. Alapos megértést nyújt a témáról, és szeminaristáknak és papoknak egyaránt ajánlott.

⬤ Kiváló és jól megírt
⬤ kulcsfontosságú betekintést nyújt a prothesis rítusába
⬤ a nem akadémikusok számára is hozzáférhető
⬤ erősíti a hitet és az istentisztelet megértését
⬤ szeminaristáknak és papoknak ajánlott.

Egyik sem szerepel kifejezetten a recenziókban.

(4 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Economia and Eschatology: Liturgical Mystagogy in the Byzantine Prothesis Rite

Könyv tartalma:

Az eucharisztikus liturgia nem egyszerűen Isten Jézus Krisztusban megnyilvánuló szeretetének és üdvösségének misztériumát tárja elénk, és nem is az az elsődleges célja, hogy biztosítsa számunkra az isteni fogalmak és magasabb elméletek intellektuális megértését, bármennyire is csábítóak ezek. A liturgia szükségképpen a krisztusi eseményben való magasztos részvételre emel bennünket, mélységesen holisztikus módon, amely minden várakozásunkat és törekvésünket beteljesíti.

Más szóval, a Liturgia „megszemélyesíti” számunkra a krisztusi eseményt azáltal, hogy felfüggeszti az általunk ismert időt és teret, és a mennyet a földre hozza, lehetővé téve számunkra, hogy kozmikus és személyes szinten egyaránt részt vegyünk az üdvösség egyedülálló eseményében. Ez a szemtől-szembe találkozás az Úrral, a misztérium megtapasztalása teszi lehetővé a személyes átalakulást, mert a megtérés a legmagasabb szinten nem lehet pusztán intellektuális gyakorlat. A megtérés inkább egy folyamatos esemény, az Istennel való közösség folyamatos megtapasztalása.

Röviden fogalmazva, ez maga az élet, és az Egyház liturgiája, sajátosan tapasztalati jellegénél fogva, elősegíti az embernek ezt az átalakulását Istenben.

Ahogy Dermot Lane nagyon jól megfogalmazta: „Isten a tapasztalatban jön az emberhez. Mi a tapasztalatban fogadjuk be Istent.

Nem vetítjük ki, nem teremtjük meg, nem állítjuk be Istent a tapasztalatban. Inkább megtaláljuk Istent, aki már ott van előttünk, az emberi tapasztalatban.”. (Stelyios S.

Muksuris, Ph. D. Az előszóból)