Education for survival: More than just a memory game
A túlélésre nevelés az oktatási gyakorlat kritikája, amely a szerző személyes tapasztalatain és negyven évnyi egyetemi oktatói munkáján, valamint a szerző gyermekei és unokái iskolai és egyetemi tanulmányainak megfigyelésén alapul. A szerző arra a következtetésre jut, hogy a felszínes tanulás folyamata, amelyet vizsgák és azonnali felejtés követ, nem szolgál hasznos célt sem a diák, sem a társadalom egésze számára. A memóriateljesítményeket gazdagon jutalmazzák, minden más képesség kizárásával. Sok mindent, aminek túlélési értéke van, például az egyszerű higiéniát, nem tanítják, vagy úgy kezelik, mint egy másik tudományos tárgyat, amelyet le kell vizsgáztatni, majd elfelejteni. A tudományt történelemként tanítják, felfedezés és képzelet nélkül, és a legtöbb iskolában nem tanítanak olyan tantárgyakat, mint a mérnöki tudomány. Sok diák úgy dönt, hogy nem tud matematikát tanulni, mert a tantárgyat érzéketlenül és túl gyorsan tanítják, aminek az az eredménye, hogy nem tudják kezelni a saját pénzügyeiket.
Amióta az angliai és walesi egyetemek kötelesek tandíjat szedni, azóta megfigyelhető az a tendencia, hogy olyan kurzusokat dolgoznak ki, amelyek felületesen vonzóak, de a hallgató foglalkoztathatóságához kevéssé járulnak hozzá. Sok esetben a józan ésszel és bizonyos szintű gyakorlati képességekkel rendelkező hallgató úgy találja, hogy egy akadémiai képzés nem felel meg neki. A diploma megszerzése után nehezen találnak állást, és a társadalom elveszít egy potenciálisan hasznos résztvevőt. Az iskolák gyakran sikerként tekintenek az egyetemre való bejutásra, de ha az eredmény a jövedelem elvesztése, eladható készségek nélkül, akkor senki sem nyer.
A Túlélésre nevelés külön-külön is olvasható esszé-sorozat, amely a politikusok oktatásától kezdve az iskolai nap felépítéséig számos témát érint, részben provokatív, de mindig építő jellegű.
