Értékelés:
Ian Buruma és Avishai Margalit Occidentalism című könyve a Nyugat negatív megítélését vizsgálja, különösen az iszlám kultúrákban, és ennek az ellenségeskedésnek a szellemi gyökereit a Nyugat különböző történelmi mozgalmaihoz, különösen a német romantikához vezeti vissza. A szerzők amellett érvelnek, hogy a Nyugattal kapcsolatos tévhitek gyakran saját önkritikai tendenciáiból erednek. A könyvet azonban kritika érte, mert bizonyos területeken nem eléggé koherens és mélyreható.
Előnyök:A könyv jól megírt, és éleslátóan vizsgálja a Nyugat-ellenesség történelmi és filozófiai eredetét. Egyedülálló perspektívát kínál azáltal, hogy a keleti kritikát összekapcsolja a nyugati szellemi hagyományokkal, különösen a német romantikával. Az olvasók nagyra értékelik a rövidségét, ami hozzáférhető olvasmányt tesz belőle. Arra ösztönzi az olvasót, hogy gondolkodjon el az eszmék kölcsönhatásán és a kulturális identitás összetettségén.
Hátrányok:A kritikusok rámutatnak, hogy a könyv néha töredezettnek tűnhet, és nincs világos, koherens tézise. Egyes olvasók szerint túlságosan a történelmi és filozófiai eszmékre támaszkodik, anélkül, hogy megfelelően foglalkozna a Nyugat-ellenességhez hozzájáruló politikai és gazdasági tényezőkkel. Egyes témák, például az iszlamizmus kezelése felületesnek tűnhet. Emellett egyesek szerint a könyv nem nyújt gyakorlati megoldásokat vagy gyakorlatias meglátásokat a kortárs kérdésekkel kapcsolatban.
(47 olvasói vélemény alapján)
Occidentalism: The West in the Eyes of Its Enemies
Huszonöt évvel ezelőtt Edward Said Orientalizmus című műve a nyugati gyarmati tudatban a "Kelet" becsmérlő és veszélyes délibábjáról szóló tudományok nemzedékét hívta életre. Ian Buruma és Avishai Margalit szerint azonban a "Nyugat" a mi korunk még veszélyesebb délibábja, és a "Nyugat" eszméje önjelölt ellenségeinek fejében még mindig nagyrészt vizsgálatlan és sajnálatosan félreértett. Az Occidentalism című könyvük úttörő módon vizsgálja a nyugati világról alkotott démonizáló fantáziákat és sztereotípiákat, amelyek ilyen gyűlöletet táplálnak mások szívében.
A "radikális iszlámot" általában tisztán iszlám jelenségként értelmezzük, de Buruma és Margalit megmutatja, hogy bár a radikális iszlám iszlám része kétségtelenül az, a radikális rész elsősorban a Nyugatnak tartozik örökséggel. Bármi másról is legyen szó, az al-Kaida és társai forradalmi, Nyugat-ellenes politikai mozgalmak, és Buruma és Margalit megmutatja, hogy a Nyugat mumusa, aki a gondolkodásukat kísérti, ugyanaz, aki sok más forradalmi csoport gondolatait is kísértette, egészen a XIX. század elejéig visszamenőleg. A nyugatellenes világnézet összetevőinek genealógiájában újra és újra ugyanazok az ellentétek jelennek meg: a hősies forradalmár a félénk, puhány polgárral szemben.
A nyugati városban élő, gyökértelen, derakizált kozmopolita, aki elszakadt egy szellemileg egészséges társadalom gyökereitől.
A steril nyugati elme, csupa ész, de lélek nélkül.
A gépi társadalom, amelyet a központból egy bennfentes - gyakran zsidókból álló - összeesküvés irányít, amely a hatalom rejtett karjait mozgatja, szemben a szervesen összeforrott társadalommal, a "vér és föld" társadalmával. A Nyugat-ellenes vírus számos jogos okból készséges gazdatestre talált az iszlám világban, állítják, de ez semmiképpen sem teszi ezt kizárólag iszlám üggyé.
Az Occidentalism rendkívüli terjedelmű és műveltségű mű, amely tartósan bővíti kollektív látókörünket.
