Olajfúrótornyok és szuperhajók úszó települései

Eredeti címe:

Oil Rig and Superbarge Floating Settlements

Könyv tartalma:

Ez a könyv az éghajlatváltozás várható következményeire válaszul javasolt tengeri és partközeli települések gyűjteményét mutatja be. Ezek a települések a fenntarthatatlan ökológiai lábnyomú megavárosok ellenpontjai. A természeti erőforrások folyamatos kimerülése elvándorló közösségeket eredményezett, ami a következő kutatási kérdéseket vetette fel:

Mi lenne, ha a tengeren úsznánk ahelyett, hogy a szárazföldet gazdaságtalanul fogyasztanánk?

Használhatnánk-e hullámenergiát a nukleáris energia helyett?

Hogyan pótolhatnánk az élelmiszerkészletet és regenerálhatnánk a tengeri ökológiai sokféleséget?

Hogyan alakítanák életünket az új tengeri települések?

Milyen szerkezeteket használnánk menedékként, gazdálkodásra, állványozásra és kikapcsolódásra?

Az úszó városok az 1960-as években jelentek meg Buckminster Fuller Triton Cityjével és Kenzo Tange Tokyo Bay Planjével, és a jelenlegi megnyilvánulások közé tartozik Vincent Callebaut Lilypadja, a Seasteading Institute és a mérföld hosszúságú Freedom Ship, amely 50 000 embernek ad otthont. E példák alternatívájaként a könyv háromféle tengeri hajótípus: a jack-up platformok, a félmerülő hajók és a szuperbárkák fenntartható, lakható szerkezetekként való újrahasznosítását javasolja a 2025-re prognosztizált 8,1 milliárdos világnépesség 20%-ának befogadására. A térben elképzelt úszó települések magukban foglalják a lakhatáshoz szükséges élelmiszer- és energiaellátást, a rekreációt, a tengeri oktatást, a katasztrófák utáni egészségügyi ellátást és a partközeli telepítéshez szükséges áttelepítést.