Italian Imprints on Twentieth-Century Architecture
Az olasz építészet régóta különleges hatást gyakorol az építészeti eszmék fejlődésére - a Beaux-Arts akadémia Róma iránti tiszteletétől kezdve a reneszánsz arányok, a barokk tér és a manierista kétértelműség iránti modernista és posztmodern érdeklődésig. Ez a könyv kritikusan vizsgálja ezt a tartós jelenséget, feltárva az olasz építészek, építészet és városok kiváltságos helyzetét az elmúlt évszázad építészeti kultúrájában.
A könyv megkérdőjelezi Olaszország mélyen gyökerező mítoszát az építészettörténetben, és esettanulmányokat mutat be Olaszország 20. századi építészeti ideológiákban elfoglalt erőteljes, ugyanakkor problematikus pozíciójáról, egy olyan időszakban, amikor a bevett eurocentrikus narratívákat joggal kérdőjelezik meg. A könyv összeegyezteti az olasz építészet és formatervezés kiváltságos helyzetét azzal az igénnyel, hogy a történelmet egy globálisabb, sokszínűbb, heterogénebb kulturális földrajzban írjuk. A kiváló nemzetközi tudósok húsz fejezete olyan témákkal és építészekkel foglalkozik, mint Alberti, Gio Ponti, Aldo Rossi, Manfredo Tafuri, Vittorio Gregotti; városokkal Rómától és Velencétől Milánóig; valamint az Olaszország által befolyásolt nemzetközi építészek, mozgalmak és építészeti eszmék egész sorával. A fejezetek mindegyike felteszi a kérdést, hogy a 20. századi építészet diszciplináris építménye - az épített, vizuális, szöveges és konceptuális művek kánonja - hol, hogyan és miért támaszkodott olasz alapokra, és megvizsgálja, hol és hogyan váltak ezek az alapok bizonytalanná.
Az olasz és a globális építészettörténet hallgatói és kutatói számára egyaránt nélkülözhetetlen Olasz lenyomatok a huszadik századi építészetről című kötet lehetőséget nyújt arra, hogy Olaszország építészeti és városi tájképét lényegesen új szempontok alapján vizsgáljuk meg.