Italians in Africa and the Japanese in South East Asia
A korai Olaszország és Japán gyarmatosításának összehasonlítása példa nélküli. Az olasz és japán terjeszkedésről szóló tanulmányok többsége az 1930-1940-es évekre (fasiszta/totalitárius korszak) vonatkozik, amikor Japán Mandzsúriát (1931), Olaszország pedig Etiópiát (1936) annektálta.
A terjeszkedés útját előkészítő első, meghatározó lépések elhanyagolva maradtak. Ez az elemzés a társadalmi, politikai és gazdasági paraméterek széles skáláját öleli fel, megvilágítva a japán és olasz korai gyarmati rendszerek természetének és törekvéseinek sokféleségét, de egyben közös alapját is. A két állam a korszak nagyhatalmai mellett a humanizmus és a civilizáció nevében terjeszkedett, de valójában tipikusan imperialista módon, területi kompenzációkra, pénzügyi kiváltságokra és presztízsre törekedtek.
A XIX. századi szociokulturális-pszichológiai paraméterek, mint a hagyomány, a mentalitás és a vallás, amelyek Róma és Tōkyō későbbi ideológiai kereteit, expanziós hajlamát alakították és magyarázták, párhuzamos és mélyebb megértésére eddig még nem történt kísérlet.
Ez a monográfia a gyarmatosítás jelenségének részletes vizsgálatát kínálja, két különböző nézőpontból vizsgálva a kérdést. A tanulmány hozzájárul Itália és Japán korai császári terjeszkedésének megértéséhez. Emellett nyomon követi ezen államok hasonló és közös történelmi fejlődésének eredetét a XIX.
század végén és a XX. század első felében.