Olly: Race, Class, and Gender in the Invention of a Rustic Modernity
Olly az 1950-es évek végén jelent meg a művészeti pályán. A művésznő pozitív kritikákat gyűjtött a produkciójáról.
A művészeti univerzumban azonban nem elég a minőséget állítani. Szükséges volt, hogy munkái párbeszédet folytassanak azokkal a javaslatokkal, amelyeket az adott univerzum számára jelentősnek terveztek: értelmet kellett adniuk. Mi volt ez az értelem? Miért olyan ellentmondásos ma a ruhák státusza, pedig akkoriban művészetként ismerték el? Patricia Reinheimer aktív tanúja volt nagymamája kreatív energiájának - rajzolt Olly műteremasztalán, segített földet gyűjteni a tintához vagy előállítani a fonalat és a gyapjúfonalakat a szőttesekhez.
Olly olyan ember volt, aki hangokkal, színekkel és illatokkal foglalta el a tereket. A lakása egy olyan buli volt, amelyen a szerző minél többször szeretett volna részt venni, amikor felnőtt.
Ennek a nagymamának a produktív éveiben felismert és halála után elfeledett pályájához igyekszik a szerző jelentést rendelni. Az Olly: Faj, osztály és nemek a rusztikus modernitás feltalálásában a szerző nagyszülei előtt tiszteleg, és egyben kritikája a brazil fehér középosztály nagy részének a periférián élő csoportokkal szembeni hozzáállásának.
Olly művészeti tárgyait vizsgálva a szerző a művész kapcsolati hálójában egy olyan érzékenység eszméjének megteremtését azonosítja, amelyet univerzálisnak szántak, de bár különböző perifériás csoportokra épült, mégis egy bizonyos fehér középosztálybeli közönség állította elő és fogyasztotta.
© Book1 Group - minden jog fenntartva.
Az oldal tartalma sem részben, sem egészben nem másolható és nem használható fel a tulajdonos írásos engedélye nélkül.
Utolsó módosítás időpontja: 2024.11.13 21:05 (GMT)