Reading with the Faithful: Interpretation of True and False Prophecy in the Book of Jeremiah from Ancient to Modern
Ha tehát valaki próféta, akkor kétségtelenül prófétál, de ha valaki prófétál, az nem feltétlenül próféta. --Origen.
Origenész, aki valamikor a harmadik század közepén írt János evangéliumáról, kijelölte az igaz és hamis próféciák értelmezésének későbbi történetét. Bár Tarrer tanulmánya elsősorban Jeremiás értelmezésének különböző olvasataival foglalkozik, az Origenész kijelentésében rejlő kétértelműség mégis szembetűnő.
Ez a monográfia az értelmezés történetének tanulmánya. Ezért nem illeszkedik egyértelműen a Wirkungsgeschichte kategóriájába. Tarrer a keresztény egyháztörténet egymást követő korszakaiban haladva kiválasztja Jeremiás és Ezékiel reprezentatív értelmezéseit a későbbi teológiai művekben, amelyek kifejezetten az igaz és hamis próféciák kérdésével foglalkoznak, és így igyekszik mintavételes anyagot bemutatni az egyház fennállásának teljes időszakából. Amint azt a Qumránban feltárt "hamis próféták" listája bizonyítja, valamint az a kitörölhetetlen értelmezési adósság, amellyel olyan keresztény értelmezők, mint Jeromos és Kálvin tartoznak a zsidó exegetikai módszereknek, a zsidó értelmezés hatalmas öröksége gyorsan meghaladja e projekt kereteit. A tizenhatodik századtól kezdve a protestáns egyházra való összpontosítás ismét a takarékosságnak köszönhető. Végül Tarrer arra a következtetésre jut, hogy a korai egyház és a premodern hagyomány a Jeremiás 28 és az 5Mózes 13. és 18. könyvében található deuteronomikus prófétai figyelmeztetések közötti kapcsolat valamilyen formájára való visszatérő hivatkozásról tanúskodik.