Értékelés:
Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 5 olvasói szavazat alapján történt.
A legnagyobb rejtélyek mindig is a szókincsünk néhány szavától függtek: Isten, Végtelenség, Szellem, Élet, Halál, a valóságos beleolvad az irracionálisba, a végtelenül kicsi a végtelenül nagyba.
Az elmúlt évszázadok során a tudomány eloszlatta a ködöt, tisztázta a rejtélyeket és eloszlatta az előítéleteket. Általánosságban elmondható, hogy a tudomány a tudás határait tágította túl azon, amit sok holddal ezelőtt még az elképzelhető határainak tekintettek. A tudomány azonban soha nem volt és nem is lesz képes túllépni a végletek törvénye által megszabott fizikai korlátokon.
Emberként arra vagyunk kárhoztatva, hogy a fénysebességtől függő téridő és a szédítő mélység között bolyongjunk, amelyben a kvantumenergia legapróbb részecskéi lebegnek. Röviden, annak az anyagnak a foglyai maradunk, amelyből vagyunk; hajthatatlan mesterünk az, aki biztosítja, hogy ne lépjük át megállapított határainkat.
