On the House: A Washington Memoir

Olvasói vélemények

John Boehner „A házról” című memoárja szórakoztató és őszinte beszámoló a politikában töltött éveiről. Humoros és elgondolkodtató történeteket mesél a washingtoni életről, betekintést nyújt a többi politikushoz fűződő kapcsolataiba, és kifejezi a Republikánus Párt jelenlegi helyzetével kapcsolatos csalódottságát. Boehner írói stílusát társalgási, szórakoztató és időnként tiszteletlen stílusként jellemzik, ami a könyvet a politikai spektrum minden olvasója számára elérhetővé teszi. A könyv lebilincselő jellege ellenére egyes kritikák a politikai elemzés mélységének hiányát és az anekdotákra való túlzott támaszkodást kifogásolják.

⬤ A lebilincselő és humoros írásmód szórakoztató olvasmánnyá teszi a könyvet.
⬤ Kendőzetlen betekintés a washingtoni politikai életbe és kapcsolatokba.
⬤ Egyedi nézőpontot kínál mind a republikánus, mind a demokrata párti személyiségekről.
⬤ Reflektál a hivatali ideje alatt történt jelentős politikai eseményekre és kihívásokra.
⬤ Széles közönséget szólít meg, és politikai hovatartozástól függetlenül vonzó az olvasók számára.

⬤ Az írás néha összefüggéstelennek és kevéssé mélynek tűnhet.
⬤ Néhány olvasó úgy érzi, hogy nem nyújt mélyreható politikai elemzést.
⬤ A két párt kritikája kiegyensúlyozatlannak tűnhet; nagyobb hangsúlyt fektet a republikánusok hiányosságaira, mint a demokratákéra.
⬤ A durva nyelvezet időnkénti használata egyesek számára visszatetsző lehet.
⬤ Néhány kritikus megjegyezte, hogy spekulatív, nőgyűlölő felhangokat tartalmaz.

(467 olvasói vélemény alapján)

Könyv tartalma:

John Boehner, a képviselőház korábbi elnöke színes történeteket mesél a hatalom csarnokaiból, a hatalom csarnokait körülvevő füsttel teli szobákból és a mesés turnébuszából.

John Boehner az utolsó egy fajtából. Abban az időben, amikor az amerikai kultúra döntőbírái a biokelkáposzta, a hidegen sajtolt gyümölcslevek és a SoulCycle megszállottjai voltak, az elnöki posztra második helyen álló férfi bátran szívta a Camelt, ivott egy pohár vörösbort, és amikor csak tehette, golfozott.

Aligha lehetett volna szöges ellentétesebb figura, aki Barack Obama elnök ellenzéki pártját képviselte volna Washingtonban. De amikor Boehner bejelentette lemondását, Obama elnök felhívta a távozó házelnököt, hogy elmondja, hiányozni fog neki. Elnök úr - válaszolta Boehner -, igen, hiányozni fog. Úgy gondolt magára, mint egy átlagos fickóra, akinek nagy munkája van, és élvezte azt.

A mocsárvárosban töltött életéről és a vezetői székből való kiesése utáni visszatéréséről szóló saját történetei mellett Boehner elmondja benyomásait azokról a vezetőkről, akikkel találkozott, és arról, hogy mi tette őket sikeressé vagy kudarccá, Fordtól és Reagantól kezdve Obamáig, Trumpig és Bidenig. Megosztja nézeteit arról, hogy a Republikánus Párt mára felismerhetetlenné vált.

A tanácsokat - némelyik kemény, némelyik atyai - saját pártja tagjainak, az ellenzéknek, a médiának és másoknak osztogatta.

És a volt kollégáiról tett, gyakran savanyú hangú megjegyzései. És persze arról, hogy öt elnökkel golfozott.

Boehner házelnök őszinte és öntudatos reflexióin keresztül eszébe jutnak azok az idők, amikor még határozottan a felnőttek irányítottak.