Önmagán szerzett seb A szövetségesek veresége Krétán, 1941 májusában

Olvasói vélemények

Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 5 olvasói szavazat alapján történt.

Eredeti címe:

Self-Inflicted Wound Allied Defeat in Crete, May 1941

Könyv tartalma:

A Kréta védelmében elkövetett vezetői hibák alapvető tényezőként járultak hozzá a szövetségesek 1941. májusi vereségéhez a szigeten. A második világháború korai szakaszában a németek megállíthatatlannak tűntek. A tapasztalatlan szövetséges erők hajlandóak voltak harcolni, de az volt az érzés, hogy a németek túl erősek. A vereség előre eldöntött tény lett. A mindenáron való védekezés már nem tűnt életképesnek. A visszavonulás és az evakuálás szinte mindennaposnak tűnt a szövetséges stratégiában. Nagy-Britannia és Németország már a háború elején felismerte Kréta szigetének stratégiai jelentőségét a földközi-tengeri katonai műveletek végrehajtása szempontjából. Operatív szempontból a britek fenntartották a tengeri fölényt a Földközi-tengeren, míg a német Luftwaffe uralta a légteret. A szövetségesek 1940 novemberében kezdték meg Kréta védelmét. A Közel-Keleti Parancsnokság azonban kevés erőfeszítést tett a sziget védelmére, és havonta cserélte a krétai erők parancsnokait. A szövetséges hírszerzés feltárta a Kréta elleni német inváziós terv részleteit. Az utolsó pillanatban Görögországból evakuált erőket küldtek Krétára, hogy megerősítsék a védelmet. Ezzel a szövetséges védők teljes létszáma 42 500 főre emelkedett, hogy visszaverjék a becslések szerint 5000 fős ellenséges támadást. A Kréta elfoglalására vonatkozó német terv, a MERCURY hadművelet, az eddigi legnagyobb légi hadművelet végrehajtásához vitorlázórepülőket és Hitler elit ejtőernyőseit irányozta elő.

A terv 22 000 embert és 1280 repülőgépet vetett be a tévesen 5000 fősre becsült ellenséges erővel szemben. A terv sikere a meglepetésen és azon múlott, hogy az ejtőernyősök biztosítják a szigeten lévő három repülőtér egyikét, hogy az erősítéseket be tudják szállítani. A krétai erők vonakodó parancsnoka megadta az alaphangot az alárendelt parancsnokok vezetési kudarcainak. Az invázió 1941. május 20-án reggel kezdődött. A németek súlyos veszteségeket szenvedtek. A harcok első napjának végére lőszerhiánnyal küszködtek, és a szövetségesek megtartották a repülőterek feletti ellenőrzést. A malemei repülőteret védő zászlóaljparancsnok azonban kommunikációs és helyzetfelismerő képesség hiányában nem volt tisztában egysége sikerével, és még aznap este tévesen elrendelte annak visszavonulását a repülőtérről. A németek reggelre elfoglalták a repülőteret, és erősítést repültek be. A szövetségesek május 21-én éjjel támadást hajtottak végre a repülőtér visszafoglalására, de a gyenge szövetséges vezetés a dandár és a hadosztály szintjén kudarcot vallott. Ennek következtében a németek képesek voltak a szigeten harci erőt összpontosítani és legyőzni a szövetségeseket. A védők közel 2:1 arányban voltak nagyobb számban a támadóknál, ismerték az inváziós tervet, és ennek megfelelően alakították ki a védelmüket. Minden jel szerint a szövetségeseknek le kellett volna győzniük a németeket, és valójában elég közel is kerültek hozzá. A szövetséges vezetés hibái azonban olyan lehetőségeket biztosítottak a németeknek, amelyeket gyorsan ki is használtak.

Ezt követően 12 nap alatt sikerült legyőzniük a szövetségeseket. A szövetségesek krétai vereségéért a szövetségesek vezetésének kudarca, nem pedig a németek elsöprő harci ereje volt a felelős.