Self-Representation in an Expanded Field
A kézben tartott mobilkészülékkel készített és a közösségi médiaplatformokon keresztül megosztott önarcképként definiált szelfi elősegítette, hogy az önarckép a globálisan hálózatba kapcsolt kortárs élet mindenütt jelenlévő részévé váljon.
Ezen túlmenően a szelfik megkönnyítették a képkészítési gyakorlatok sokféleségét, és lehetővé tették az egyébként reprezentációs szempontból marginalizált csoportok számára, hogy önreprezentációkat illesszenek be a vizuális kultúrába. A nyugat-európai és észak-amerikai művészettörténeti kontextusban az önarckép némileg merev, bár ferde meghatározottságú volt, és a szelfik megkönnyítették a változást abban a tekintetben, hogy ki rendelkezik a szó szoros értelmében az önarcképek feletti hatalommal.
Az önarcképekhez hasonlóan nem minden szelfi eredendően esztétikailag vagy koncepcionálisan szigorú vagy avantgárd. De - ahogyan ez a projekt is igyekszik különböző interdiszciplináris megközelítéseken keresztül kezelni - a szelfik visszafordíthatatlanul hatással voltak a vizuális kultúrára, a kortárs művészetre és különösen a portréfestészetre. A szelfik az önábrázolás új módozatait javasolják, új esztétikákat vetnek fel és megkérdőjelezik a bevett módszereket, bebizonyítják, hogy tudósként és képalkotóként alkalmazkodni és újítani kell ahhoz, hogy az önreprezentáció eddigi legaktuálisabb formájával megküzdhessünk.
Az itt összegyűjtött esszékből kiderül, hogy jelen pillanatunkban szükséges és előnyös a szelfik és az önarcképek érdemeit és beavatkozásait az önreprezentációk kibővített mezőjében mérlegelni. A szerzőket interdiszciplináris, globális perspektívából várjuk, hogy vizsgálják meg a különböző alműfajokat, esztétikai gyakorlatokat és vonalakat, amelyekben a szelfik beavatkoznak, hogy gazdagítsák az önreprezentációról szóló diskurzust a mai kibővített mezőben.