Orca: Közös vizek, közös otthon

Olvasói vélemények

Az orkákról szóló könyvet széles körben dicsérik átfogó információi, gyönyörű képi világa és érzelmi mélysége miatt. A kritikusok nagyra értékelik az informatív tartalom és a lebilincselő történetmesélés közötti egyensúlyt, amely kiemeli az orkák helyzetét és ökológiai jelentőségét. Egyesek azonban bizonyos fejezeteket érzelmi súlyuk miatt nehezen olvashatónak találtak, és néhányan indexet kívántak a könnyebb navigáció érdekében.

⬤ Informatív és jól megalapozott
⬤ lenyűgöző illusztrációk és fényképek
⬤ érzelmileg magával ragadó
⬤ a déli rezidens és más orkánfajokkal is foglalkozik
⬤ szakértők és őslakos törzsek véleményét is tartalmazza
⬤ gyönyörűen megírt
⬤ lebilincselő elbeszélés.

⬤ Egyes fejezetek érzelmileg megrázóak
⬤ a szerkezet ismétlődő lehet
⬤ néhány olvasó nehezen követte
⬤ a könnyebb tájékozódást segítő index hiánya.

(13 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Orca: Shared Waters, Shared Home

Könyv tartalma:

2021 National Outdoor Book Award Winner in Nature and the Environment

2022 Washington State Book Award Finalist in General Nonfiction

A Tahlequah néven is ismert J35-ös orkabálna 2018 júliusában szült a Brit Kolumbia melletti vizekben, de borja nem sokkal később elpusztult, ami miatt anyja 17 napon át, 1000 mérföldön keresztül cipelte, mielőtt végül elengedte a borjút, és újra csatlakozott a csordájához. Ez a rendkívüli és gondoskodó viselkedés nem csak világméretű együttérzést váltott ki, hanem újjáélesztette a tudatosságunkat is, hogy mennyire fontos megőrizni az orkákat, az általuk táplált csinoki lazacokat és élőhelyüket, amelyek együttesen alkotják a csendes-óceáni északnyugati identitás magját.

Az Orca: Shared Waters, Shared Home című könyvében Lynda V. Mapes újságíró az orkák természetrajzát és a Puget Soundban élő déli rezidens csoport túlélésének egyedülálló kihívásait tárja fel. Ezek a bálnák a világ legvárosiasabb bálnái közé tartoznak, kutatók, turisták és politikusok figyelmének középpontjában egyaránt. Az egykor feketebálnának nevezett és ma is gyilkos bálnákként ismert orkákat generációkon át kerülendő vagy kiirtandó kártevőnek tekintették, majd később a világ minden táján élőben fogták be őket akváriumok számára. A nagyobb nyilvánossággal a tudósok rájöttek, hogy mennyire intelligens emlősökről van szó, és egyre többet tudnak meg a matriarchális családcsoportokról, hangadásukról, viselkedésükről és a különböző alfajokról. Ma már csak 74 déli rezidens bálna maradt, és az élőhelyük pusztulása, a chinook lazac (elsődleges táplálékforrásuk) hiánya, a könyörtelen növekedés és az éghajlatváltozás fenyegeti őket. Megfordíthatjuk a tendenciát?

A Pulitzer-díjas Seattle Times újsággal közösen kiadott különleges projektben a Times fotósa, Steve Ringman, valamint olyan partnerszervezetek lenyűgöző képeit láthatjuk, mint a Bálnamúzeum, a NOAA és a Bálnakutató Központ.