Ördög a sarkamban

Olvasói vélemények

A kritikák nagyra értékelik Louis Zamperini „Ördög a sarkamban” című önéletrajzi írását, amely kiemeli rendkívüli ellenállóképességét, túlélési képességeit, valamint a megbocsátás és a hit útját. Az olvasók szerint a személyes nézőpont magával ragadó, és a Laura Hillenbrand „Unbroken” című könyvétől eltérő betekintést nyújt az életébe. Néhányan azonban úgy érezték, hogy a történet egyes elemei túlzónak vagy önközpontúnak tűnnek.

⬤ Inspiráló személyes beszámoló a szélsőséges körülmények közötti ellenálló képességről és túlélésről.
⬤ Magával ragadó elbeszélés, amely Zamperini életének első kézből származó szemszögéből mutatja be a történetet.
⬤ Kiemeli a bátorság, a hit és a megbocsátás fontos témáit.
⬤ Jól megírt és átélhető, így nehéz letenni.
⬤ Rávilágít a második világháború kevésbé ismert aspektusaira, különösen a csendes-óceáni hadszíntéren.

⬤ Néhány olvasó úgy érzi, hogy bizonyos események eltúlzottak vagy túlságosan dramatizáltak.
⬤ Kevés részletet említ Zamperini életének jelentős személyiségeiről, ami kissé önközpontú elbeszélést eredményez.
⬤ Az írásmód néhol, különösen a vége felé, prédikációszerűnek tűnhet.
⬤ Az összetett nyelvezet vagy a kulturális utalások egyes olvasók számára zavaróak lehetnek, és további kutatást igényelnek a szövegkörnyezet megismeréséhez.

(733 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Devil at My Heels

Könyv tartalma:

A legnagyobb nemzedék egyik legbátrabbjának, Louis Zamperininek „inspiráló” és „rendkívüli” emlékirata: Olimpikon, második világháborús japán hadifogoly és túlélő.

Fiatalkorú bűnöző, világklasszis NCAA futó, 1936-os olimpikon, második világháborús bombázó: Louis Zamperini élete a legtöbb embernél teljesebb volt, amikor egy pillanat alatt megváltozott. 1943. május 27-én B-24-es repülőgépe a Csendes-óceánba zuhant. Louis és két másik túlélő egy tutajt talált a lángoló roncsok között, és várták a mentést. Ehelyett kétezer mérföldet sodródtak negyvenhét napig. Egyetlen élelmük: két cápamáj és három nyers albatrosz. Az egyetlen vizük: szórványos esőzések. Egyetlen társuk: a remény és a hit - és a mindig jelenlévő cápák. A negyvenhetedik napon, a halálhoz közeledve, Zamperini és Russell Phillips pilóta szárazföldet pillantott meg - és a japánok elfogták őket. Így kezdődött több mint két évnyi kínzás és megaláztatás hadifogolyként.

Zamperinit lefejezéssel fenyegették, orvosi kísérleteknek vetették alá, rendszeresen verték, titkos kihallgatóhelyen rejtegették, éheztették és rabszolgamunkára kényszerítették, és állandó áldozata volt a Madárnak becézett brutális börtönőrnek - aki annyira gonosz volt, hogy a többi őr félt tőle, és pszichopatának nevezték. Közben a hadsereg légiereje halottnak nyilvánította Zamperinit, Roosevelt elnök pedig hivatalos részvétnyilvánítást küldött a családjának, akik soha nem adták fel a reményt, hogy életben van.