Orfeusz és a ménádok tragédiája (és egy fiatal költő elégiája Isten udvarához)

Olvasói vélemények

A könyv jól megalkotott irodalmi mű, amely hatásosan meséli el az Orpheusz-mítoszt, klasszikus nyelvezetből és témákból merítve. Magával ragadó és elgondolkodtató, kiemelve az irodalom és a művészetek fontosságát a modern kultúrában.

⬤ Jól megírt és lebilincselő történet
⬤ ügyes nyelvhasználat
⬤ hozzáférhető hagyományos verselés
⬤ filozófiai témák átgondolt feltárása
⬤ kritikus emlékeztető az ész és az érzelgősség egyensúlyáról.

Egyes olvasók talán túlságosan kritikusnak vagy pesszimistának találhatják az oktatás és a művészetek kulturális kérdéseinek feltárását.

(3 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

The Tragedy of Orpheus and the Maenads (and A Young Poet's Elegy to the Court of God)

Könyv tartalma:

Orfeusz és a ménádok

Hagyományos színdarab üres versben

A természetfeletti nagyságú költő, Orfeusz feleségének, Eurüdikének az alvilágba való elvesztésére úgy reagált, hogy elhagyta embertársai társaságát Trákiában, ahol költő-király volt, és végtelenül vándorolva mezőn és erdőben, költői zsenialitását felhasználva siratja veszteségét. Apollón, a költészet istene arra ösztönzi, hogy hagyjon fel a mértéktelen gyászolással, térjen vissza Trákiába, és újra megénekelje Görögország nagy hőseinek tetteit. Figyelmezteti, hogy az általa lakott vadonban ott leselkedik a bor ifjú istene, Dionüszosz és emberfeletti követői, a ménádok, akik maguk is kerülik az emberek rendes társaságát, és a bor által kiváltott őrült extázisoknak adják át magukat, és akik semmit sem szeretnének jobban, mint Orfeuszt is beszervezni maguk közé. Mivel Orfeusz nem hajlandó feladni Eurüdiké emléke iránti odaadását, mérhetetlen gúnyszavakkal utasítja el a mienádokat és mesterüket, megpecsételve ezzel saját végzetét. Dionüszosz ördögi bosszútervét szövi ki, amely messze túlmutat az ókori mítoszon.