A dilemma, amelyben a vizet társadalmi szervezetük elemeként kezelő közösségek találják magukat, azért olyan összetett, mert: egy kettős világban találják magukat, ahol egyfelől ott van a közösségi szervezet, amely elvégzi az állandó feladatokat, kijelöli saját hatóságait és díjakat szed; másfelől pedig a nemzeti vízügyi jogszabályok, amelyek korlátozzák a hagyományos szervezeti formákat, és kizárólagos hatáskört ruháznak rájuk a víz elosztása, őrzése és felhasználása terén, továbbá az államnak tartják fenn a vízgazdálkodással kapcsolatos elsődleges feladatokat.
Ezért ezt a kis öntözésnek nevezett igazgatási formát, amely a közösségek területén meglévő egyik legfontosabb természeti erőforrást érinti, be kell illeszteni az írott jog részeként, biztosítva azokat a feltételeket, amelyek minden esetben lehetővé teszik a közösségek vízzel kapcsolatos ősi jogainak de facto elismerését”.
© Book1 Group - minden jog fenntartva.
Az oldal tartalma sem részben, sem egészben nem másolható és nem használható fel a tulajdonos írásos engedélye nélkül.
Utolsó módosítás időpontja: 2024.11.13 21:05 (GMT)