Olvasói vélemények
Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 8 olvasói szavazat alapján történt.
Eredeti címe:
Memory Eternal: Tlingit Culture and Russian Orthodox Christianity through Two Centuries
Könyv tartalma:
Az Örök emlékezetben Szergej Kan antropológiát és történelmet, anekdotát és elméletet ötvözve mutatja be a tlingit indiánok és az orosz ortodox egyház találkozását Alaszkában az 1700-as évek végén, és elemzi a következő 200 év során kialakult őshonos ortodoxiát. Mivel anyanyelvi szinten beszél oroszul, és tizennyolc év terepmunkában szerzett tapasztalatot a tlingitek között, Kan egyedülállóan alkalmas arra, hogy az alaszkai orosz egyház archívumából származó, kevéssé ismert anyagokat a tlingit oral history és saját megfigyelései alapján összekapcsolja. Az egyik bizonyítékot a másikkal szemben mérlegelve újraértékelte ezt a történelmet, és a "konvergens tervek" meggyőző új koncepciójához jutott - ahhoz a nézethez, hogy a tlingitek és az oroszok az egymással való kapcsolatuk időszakában kölcsönösen előnyös módon, de teljesen különböző okokból cselekedtek.
Az Orosz-Amerikai Társaság az 1790-es években kezdte meg működését Alaszka délkeleti részén. Az oroszok érkezésének idején a tlingit kultúra leírásával szemben Kan megvizsgálja az orosz ortodox teológiát, a rituális gyakorlatot és a missziós módszereket, valamint a tlingitek ezekre adott válaszát. Az Orosz-Amerikai Társaság korai korszakát nyugtalan szimbiózis jellemezte, amikor a kereskedelmi kapcsolat felülmúlta a spirituális vagy társadalmi közeledést.
Kan tanulmányának második, fő témája a tlingitek amerikai gyarmati uralommal kapcsolatos tapasztalatai. Az 1880-as években a tlingitek ortodoxia iránti érdeklődésének hirtelen fellángolását annak tulajdonítja, hogy megpróbálták megőrizni függetlenségüket a jövevények (és különösen a presbiteriánus misszionáriusok) összehangolt, amerikanizálásra irányuló erőfeszítéseivel szemben.
Az Örök emlékezet azt mutatja be, hogy a gyarmati találkozás egyszerre hatalmi harc és különböző jelentésrendszerek közötti párbeszéd. Az alaszkai őslakosokat nem tehetetlen áldozatokként, hanem olyan történelmi szereplőkként ábrázolja, akik megpróbáltak alkalmazkodni társadalmi világuk változó valóságához anélkül, hogy feladták volna a gyarmatosítás előtti szociokulturális rendjük alapvető elveit vagy erős önbecsülésük érzését.
