Értékelés:

A könyv az Örök Győzelem római fogalmának fejlődését és a kereszténységgel való összeolvadását vizsgálja, és feltárja az uralkodói és hatalmi legitimációra gyakorolt hatását a történelem során. Rávilágít az ideológiai elmozdulásokra, valamint a katonai siker és az isteni kegyelem közötti kapcsolatra.
Előnyök:A könyv jól kutatott, eredeti betekintést nyújt az Örök Győzelem fogalmának történetébe. Hatékonyan kapcsolja össze a római és bizánci ideológiákat, és hangsúlyozza a katonai győzelmek jelentős szerepét az uralkodók legitimálásában. A szerző meggyőző elemzést nyújt a vallási meggyőződések és a politikai hatalom közötti kapcsolatról.
Hátrányok:Egyes olvasók a történelmi fogalmak feltárását túlságosan részletesnek vagy bonyolultnak találhatják. A könyv ideológiákra való összpontosítása nem biztos, hogy tetszeni fog azoknak, akik egy egyszerűbb történelmi elbeszélést keresnek.
(1 olvasói vélemény alapján)
Eternal Victory: Triumphal Rulership in Late Antiquity, Byzantium and the Early Medieval West
Ahogy a római birodalom hanyatlott és "elbukott", a császár diadalmas uralkodásának korabeli dicsőítése új magasságokba emelkedett, és a birodalom örökös győzelmének nyomait szórta szét a késő antikvitás fizikai és szellemi tájain. Ebben az első átfogó tanulmányban, amely azt vizsgálja, hogyan alakult ki valójában egy nagy császári szertartás, és hogyan hatott a római örökség keleti és nyugati örököseire egyaránt, a római diadal újjáéledését és utóéletét dokumentáljuk a Tetrarchiától a makedón dinasztia végéig Bizáncban és Nagy Károly utódaiig a kora középkori Nyugaton.
Ez a nézőpont azt mutatja, hogy az uralkodó győzelmének ünneplése szüntelenül változott a rituális forma és tartalom tekintetében, és hogy ezek a változások tükrözik a társadalom és a monarchia fejlődésének szélesebb körű tendenciáit. Ugyanakkor új megvilágításba helyezi a kora középkori királyság díszleteinek késő római eredetét.
A császári fővárostól távol a diadalmas uralkodói kultusz áthatotta a helyi eliteket, mivel a provinciák parancsnokai a legfőbb győztest utánozva saját diadalaikat rendezték, és az új germán királyok követték a példát. Klasszicisták, középkorászok, bizantinisták, művészet- és rituálészakértők új adatokat és megközelítéseket találnak itt a Római Birodalom átalakulásának egyik központi problémájához, amely Bizánc és a germán királyságok új civilizációjában csúcsosodott ki.