Örök vadon: Howard Zahniser és a vadonról szóló törvényhez vezető út

Olvasói vélemények

Howard Zahniser életrajza jól megalapozottan mutatja be az amerikai természetvédelmi mozgalomhoz való jelentős, ám alulértékelt hozzájárulását, különösen az 1964-es Wilderness Act elfogadásában játszott szerepe révén. A könyv kiemeli Zahniser koalícióépítő megközelítését és a természetvédelmi politikára gyakorolt hatását, miközben személyes hátterére és meggyőződésére is kitér.

⬤ Jól megalapozott életrajz
⬤ betekintést nyújt Zahniser befolyásába
⬤ kiemeli koalícióépítési stratégiáit
⬤ összefüggéseket nyújt a kortárs természetvédőkről
⬤ hangsúlyozza a vadon védelmében szerzett örökségét.

A természetvédelem történetét nem ismerő olvasók számára talán nem vonzó; Zahniser visszafogott természete miatt kevésbé tűnhet vonzónak a híresebb személyiségekhez képest.

(1 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Wilderness Forever: Howard Zahniser and the Path to the Wilderness Act

Könyv tartalma:

Az Erdészeti Történeti Társaság 2006-os Charles A. Weyerhaeuser Könyvdíjának nyertese.

Howard Zahniser (1906-1964) a huszadik század közepén az amerikai vadonvédelmi mozgalom egyik központi alakja volt, aki a leginkább felelős az 1964-es, mérföldkőnek számító vadonvédelmi törvényért. Míg a korai természetvédelmi mozgalom vad természetjárói, mint John Muir és Bob Marshall, karizmatikus arcot adtak az ügynek, Zahniser arra törekedett, hogy a természetvédelem ügyét a nyilvánosság elé tárja, és a természetvédők terveit megvalósítsa. Az ostromlott vadföldek megmentéséért folytatott számos harcban összefogta a törékeny koalíciókat, alulról építette a támogatói hálózatokat, udvarolt az ingerlékeny és harcias politikusoknak, és ékesszóló prózát írt a vadon ünnepléséről.

Zahniser dolgozott a Bureau of Biological Survey (a Fish and Wildlife Service elődje) és a Belügyminisztériumban, írt a Nature magazinnak, majd végül a Wilderness Society-t vezette és szerkesztette annak Living Wilderness című magazinját. A vadonról szóló írásainak és politikai lobbitevékenységének csúcspontja az 1964-es Wilderness Act volt. A törvény valamennyi tervezetében szerepelt a vadon ékesszóló meghatározása, amely a mai napig a Wilderness Society központi alapelve: "olyan terület, ahol a földet és annak életközösségét nem korlátozza az ember, ahol az ember maga is csak látogató, aki nem marad." A törvényt végül nem sokkal a halála után írták alá.

Fáradhatatlan munkáját áthatotta a természet gyógyító erejébe vetett mély hite a modern, városi élet gépesített nyüzsgése által lezúzott emberiség számára. Zahniser metodista lelkészcsaládban nőtt fel, és bár eltávolodott bármelyik felekezettől, a vadonról való gondolkodását spirituális szemlélete meghatározta. A természet iránti szeretetét nem annyira a tudományos kíváncsiság, mint inkább a természet szépsége és fenségessége iránti csodálat, valamint a minden más élőlénnyel való harmóniában való létezés vágya határozta meg. Mark Harvey ebben a mélyen kutatott és szeretetteljes portréban életre kelti a környezetvédelmi aktivizmus e nagyszerű vezetőjét.