Örökre haza akarok menni: Történetek a beilleszkedésről és az odatartozásról Dél-Afrika nagyvárosában

Olvasói vélemények

Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 2 olvasói szavazat alapján történt.

Eredeti címe:

I Want to Go Home Forever: Stories of Becoming and Belonging in South Africa's Great Metropolis

Könyv tartalma:

Tizenhárom igaz történet az idegengyűlöletről és az összetartozásról Johannesburgban

Afrikából, Európából és Ázsiából származó emberek nemzedékei változtatták a föld mélyéről származó fémet Afrika leggazdagabb, legdinamikusabb és legváltozatosabb városi központjává, megavárossá, ahol az apartheid utáni Dél-Afrika születik. Ám az újonnan érkezők és a helyiek számára egyaránt veszélyekkel és nehézségekkel járnak Gauteng aranyló lehetőségei.

Chichi egy nigériai fodrász, aki egy rosszul végződött szerelmi viszony után Dél-Afrikába távozott. Azam Pakisztánból érkezett egy szerény pénzköteggel és egy álommal. Estiphanos az etiópiai politikai üldöztetés elől vándorolt át a kontinensen, hogy aztán a 2008. májusi idegengyűlölő támadások célpontjává váljon.

Nombuyiselo a 14 éves Simphiwe Mahori édesanyja, akit 2015-ben egy szomáliai boltos lőtt agyon a Snake Parkban, ami az idegenellenes erőszak újabb hullámát váltotta ki. Miután évtizedeken át harcolt a fehérek elnyomása ellen, Ntombi dühét az afrikai külföldiek ellen fordította, akik szerinte elveszik a munkát a dél-afrikaiaktól, és táplálják a bűnözést. Papi, aki Katlehongban szabadságharcos és aktivista volt, most annak szenteli az életét, hogy megtanítsa a közösségében élő fiatalokat arra, hogy a tolerancia az egyetlen út a jövőbe.

Ez néhány a tizenhárom történet közül, amelyek ezt a gyűjteményt alkotják. Dél-afrikaiak történetei, akik közül néhányan Gautengben születtek, mások a szomszédos tartományokból érkeztek, és a demokrácia ígéreteinek megvalósítására törekedtek. A szomszédos országokból és olyan távoli országokból, mint Pakisztán és Ruanda, érkezett újonnan érkezettek történetei is, akik éppen ezekben az ígéretekben keresik a biztos jövőt.

A kutatók, újságírók és írók által összegyűjtött elbeszélések Dél-Afrika apartheid utáni évtizedeinek sokrétűségét tükrözik. Együttesen adnak hangot azoknak az érzelmeknek és kapcsolatoknak, amelyek a felháborodás és a remény, az erőszak és a szolidaritás paradox helyéről származnak. Az emberek és a múltjuk közötti kapcsolódási pontokról beszélnek, és arról, hogy az önmaguk és a másik alakításában hogyan formálják Dél-Afrikát. E beszámolók mögött egy soha meg nem valósuló, elképzelt jövő iránti nosztalgia húzódik meg. Ezek a történetek az "otthon" nevű hely örökös kereséséről szólnak.