Örökség: A fehérség önéletrajza

Olvasói vélemények

A kritikák kiemelik a Baynard Woods memoárjaira adott polarizált reakciókat: az olvasók értékelik a nyers őszinteséget és a fajról, a családtörténetről és a személyes megváltásról szóló lenyűgöző elbeszélést, míg mások kritizálják a moralizáló hangnemet és a szerző fehérsége miatti vélt bűntudatát. Sokan tanulságosnak és aktuálisnak találják az aktuális társadalmi kérdések szempontjából, míg mások szerint félrevezető vagy túlságosan önkritikus.

⬤ Magával ragadó és lebilincselő elbeszélés, amely leköti az olvasót.
⬤ A faj és a családtörténet mélyen személyes és nyers feltárása.
⬤ Éleslátó reflexiók a társadalmi kérdésekről és a személyes felelősségről.
⬤ Jól kutatott és gyönyörűen megírt.
⬤ Átélhető, különösen a déli gyökerekkel rendelkezők számára.
⬤ Arra ösztönzi az olvasót, hogy szembesüljön a kényelmetlen igazságokkal.

⬤ Túlságosan önkritikus és moralizáló lehet a fehérséggel kapcsolatban.
⬤ Néhány olvasó dühösnek vagy bűntudatot keltőnek találja a szerző hangnemét.
⬤ Egyes olvasók ideológiailag szélsőségesnek tartják.
⬤ Kellemetlen érzéseket kelthet azokban az olvasókban, akik nem értenek egyet a szerző nézeteivel vagy tapasztalataival.

(11 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Inheritance: An Autobiography of Whiteness

Könyv tartalma:

Ebben a kíméletlen, őszinte elbeszélésben egy díjnyertes újságíró felfedezi családja déli rabszolgatartói örökségét, és nyíltan megküzd fehérségével, hogy másokat is erre ösztönözzön.

"Bátorító, őszinte és bűnbánó." --Kirkus.

Baynard Woods azt hitte, hogy elmenekült annak a Dél-Karolinának az elmaradott szokásai elől, ahol felnőtt, egy olyan világ elől, amelyet a countryzene, a NASCAR és a konföderáció határoz meg. Már régen elmenekült Délről, és politikailag baloldali beállítottságú íróvá és pedagógussá változott.

Aztán azzal vádolták meg, hogy diszkriminált egy fekete diákot a helyi egyetemen. Hogy lehetnék rasszista? tűnődött. A fehérség probléma volt, de valójában nem az ő problémája. Egy többségi fekete iskolában tanított, és esszéket írt az oktatásról és a polgárjogokról.

De ez volt az ő problémája. Riporterként dolgozva világossá vált, hogy a fehér felsőbbrendűség szétszakítja az országot. Amikor egy fehér kölyök a szülővárosából lemészárolt kilenc fekete embert Charlestonban, Woods elkezdett belemerülni a családja történetébe - és abba, hogy ez a történelem hogyan hatott a saját életére.

Amikor felfedezte, hogy családja - mind a Baynardok, mind a Woodsok - 1860-ban együttesen több mint 700 ember tulajdonjogát követelte, Woods rájött, hogy saját neve egy konföderációs emlékmű. A nevével együtt örökölte a kiváltságokat, a gazdagságot és mindazokat a hazugságokat, amelyeket ősei generációkon keresztül adtak tovább.

Ebben a lebilincselő és éleslátó memoárban Woods magával visz bennünket arra az útra, hogy megértsük, hogyan hatott a faji hovatartozás az életére. A kíméletlen és gátlástalan Örökség feltárja, mit jelent ma Amerikában számot vetni a fehérséggel, és mit jelenthet, ha elkezdjük a múlt helyreállítását.