Heritage, Landscape and Spatial Justice: New Legal Perspectives on Heritage Protection in the Lesser Antilles
A Karib-térség a gyarmati földhasználat, a turizmus és a globalizáció okozta nyomás, valamint az éghajlatváltozás miatt különleges környezeti kihívásokkal néz szembe. Nem kevésbé érintettek az örökségi erőforrások, amelyek a gazdasági túlélés és a helyi identitás szempontjából létfontosságú természeti és kulturális elemeket foglalnak magukban. Ez a kutatás a föld, a jog és az örökség közötti kapcsolatot vizsgálja annak érdekében, hogy jobban megértsük azokat a szabályozási hiányosságokat, amelyek aláássák az örökség védelmét az angol nyelvű karibi térségben.
A Kis-Antillák nyolc szigetének jogi keretét vizsgálva a térbeli igazságosság szemszögéből az elemzés azt állítja, hogy a hazai örökségvédelmi törvények hatástalanok, mivel figyelmen kívül hagyják a helyi helyek vagy tájak jelentőségét az örökség kialakításában. Ehelyett a földről mint absztrakt tulajdonjogról alkotott elképzelésekre támaszkodva az örökséget pusztán vizuális díszítésként mutatják be, amely a földtulajdonos vagy az állam számára csúnya és költséges teherré válhat, ahelyett, hogy az emberek és a hely közötti dinamikus és helyileg egyedi kölcsönhatások eredménye lenne.
Míg a hazai jogszabályok továbbra is az örökséget meghatározott esztétikai értékkel rendelkező tárgyaknak, helyszíneknek és épületeknek minősítik, a nemzetközi jog progresszívebb álláspontot képvisel, és a közösség tájjal való kapcsolatát helyezi az örökségvédelmi stratégiák középpontjába. A közösségek képessé tétele arra, hogy a tájjal való fenntarthatatlan bánásmód ellen tiltakozzanak, potenciálisan a táj integritásának a fenntartható örökséghez kapcsolódó értékének elismeréséhez vezethet, és nemzeti szinten is befolyásolhatja a változásokat.
A tájképi szempontok beépítése a jogi keretbe a jog jobban reagálhat a helyi kulturális és természeti környezet árnyalataira és korlátaira. Ezek a dinamikus tájképi folyamatok az éghajlatváltozással, az ökoszisztéma pusztulásával, a közterületekhez való hozzáféréssel és a környezeti emberi jogokkal kapcsolatos viták szempontjából is relevánsak. Ez a munka így az örökségvédelmi és környezetvédelmi joggal foglalkozó jogászok, tervezők, geográfusok és más, a fenntartható fejlődés társadalmi-jogi megközelítéseit vizsgáló tudományos szakemberek érdeklődésére tarthat számot.
