Értékelés:
Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 8 olvasói szavazat alapján történt.
Joyful Defiance: Death Does Not Win the Day
Anna Madsen írónő férje temetésén a padban ülve hallotta a nagy reformációs himnusz utolsó versszakát: ""Ha elvennék házunkat, javainkat, becsületünket, gyermekünket vagy házastársunkat, bár az életet elszakítanák tőlünk, nem győzhetnének. Az ország örökre a miénk! "" Ezen az élményen elgondolkodva Madsen rájött, hogy a halál akkor is győzelmet arat, amikor hatalma nagyobbnak tűnik, mint az élet. És ő dacosan elutasította, hogy több győzelmet engedjen át a halálnak: ""Sem a lelkemnek, sem az erőmnek, sem az örömömnek, és főleg nem a gyermekeimnek."".
A kihívás abban áll, hogy a halált a maga sokféle formájában elismerjük, és magunkénak érezzük a felháborodást és a gyászt, de mégis túllépünk rajta, hogy ha dühösek is vagyunk, ne váljunk haraggá. Ez a könyv megnevezi a gyász és a remény közötti feszültséget, elismeri mindkettő valóságát, és utat jelöl ki az örömteli dacos élet felé. Ez az út a nagyszombaton keresztül vezet, egy olyan napon, amelynek egyik lába a nagypénteki félelem, gyász és halál, míg a másik a húsvét, a remény, a szabadság, az élet és az öröm napja.
A keresztények nem mentesek a szorongás, a harag, a kimerültség és a gyász megtapasztalásától - a személyes és közösségi traumákból, köztük a halál traumájából eredő érzelmek és hatások. Az ezzel járó szorongás és fájdalom azonban, bár valós, nem az utolsó szó a hívő emberek számára. Ez a könyv különösen a védőnőknek, a gondozóknak és azoknak íródott, akik bármilyen módon szenvednek, többek között krónikus betegségben, krónikus igazságtalanságban és krónikus kimerültségben. A gyásszal, dühvel, félelemmel és fáradtsággal való szembenézés ellenére az olvasók nemcsak arra kapnak bátorítást, hogy megbirkózzanak vele, hanem arra is, hogy újra felvállalják a reményt és az örömöt, majd ezeket a felebarátaik érdekében újra a tágabb világ talajába szántják.