Oroszország, az Eu és a keleti partnerség: Hidak építése vagy árokásás?

Eredeti címe:

Russia, the Eu, and the Eastern Partnership: Building Bridges or Digging Trenches?

Könyv tartalma:

Már az ukrán válság előtt sem Oroszország, sem az EU nem volt elégedett a kapcsolatukkal. A gazdasági kölcsönös függőség, a stratégiai partnerség, a kulturálisan és történelmileg ugyanahhoz az "európai családhoz" való tartozásról szóló hivatalos nyilatkozatok, valamint a Lisszabontól Vlagyivosztokig terjedő gazdasági közösség létrehozásához fűződő orosz érdekek ellenére a két szereplő nehezen értett egyet a fontos kérdésekben. Az EU és Oroszország közötti konfliktusos légkörnek három fő dimenziója van: a normatív kérdések, az energiakapcsolatok és a közös szomszédság, ez utóbbi különösen a keleti partnerség 2009-es elindítása után vált hangsúlyossá. A volt szovjet térség az orosz külpolitika középpontjában áll. Moszkva különleges érdeklődése e térség iránt gazdasági tényezőkből, diaszpóra-kérdésekből, és - ami a legfontosabb - a biztonsági szükségletek érzékeléséből fakad. Az ellenséges bekerítéstől való félelem megszállottja, Oroszország a volt szovjet köztársaságok feletti hegemóniát a saját határainak védelméhez képest kiemelkedő fontosságúnak tartja. Ezért minden más szereplő közeledését ehhez a régióhoz nagy gyanakvással szemléli.

Ennek fényében Vasile Rotaru az EU és Oroszország közötti kapcsolatokat elemzi, különös tekintettel a keleti partnerségnek Moszkva és Brüsszel kapcsolataira gyakorolt hatására. Úgy érvel, hogy a keleti partnerség fordulópontot jelentett az EU és Oroszország kapcsolataiban, és Moszkva számára meghatározó volt, hogy felülvizsgálja az Unióval szembeni hozzáállását. Rotaru kifejti, hogy bár a keleti partnerség Brüsszel kezdeményezése volt, a partnerség megfelelt a hat volt szovjet köztársaság törekvéseinek. Sőt, az EU kezdeményezésével szembeni ellenállása ellenére Oroszország maga is önkéntelenül a keleti partnerség motorjaként működött. Azzal, hogy Moszkva a volt szovjet köztársaságok közel tartására törekedett, gyakran agresszív, magabiztos politikát folytat a "közeli külföldön". Ez a stratégia azonban többnyire ellentétes hatást váltott ki, ami arra késztette Oroszország szomszédait, hogy szuverenitásuk támogatását máshol keressék. Ebből a szempontból Moldova, Fehéroroszország, Ukrajna és a három kaukázusi köztársaság közeledését az EU-hoz nem csupán Brüsszel jóléte és puha hatalmi vonzereje határozta meg, hanem a volt szovjet köztársaságok egzisztenciális félelmei is.

A könyv az Oroszországra, az EU-ra és a volt szovjet térségre szakosodott hallgatók, kutatók és professzorok széles körének szól a nemzetközi kapcsolatok, a külpolitikai elemzés és a biztonsági tanulmányok területén, valamint az agytrösztök elemzőinek és a politikai döntéshozóknak.