Értékelés:

Vlagyimir Alekszandrov „Oroszország láncainak elszakítása” című könyve Borisz Szavinkov, az ellentmondásos orosz forradalmár meggyőző és alaposan kutatott életrajza. Szavinkov életét és szerepét az orosz történelem viharos időszakában vizsgálja, kiemelve ellentmondásait és jelentőségét egyaránt. Az elbeszélés megragadja a 19. század végének és a 20. század elejének politikai intrikáit, megkérdőjelezve olyan történelmi eredményeket, mint például, hogy miért voltak sikeresek a bolsevikok, és milyen következményekkel járnak az olyan kortárs események, mint például az ukrajnai orosz invázió.
Előnyök:Jól kutatott és jól megírt könyv. A könyv lebilincselő, informatív, és Borisz Szavinkovban egy összetett karaktert mutat be mélységesen. Sikeresen ötvözi a történelmi elbeszélést a pszichológiai betekintéssel, egyedülálló perspektívát nyújtva az orosz történelemhez. Az olvasók értékelik az események és a szereplők alapos feltárását, ami egyszerre teszi élvezetessé és tanulságossá az olvasást.
Hátrányok:Egyes olvasók számára talán ijesztő lehet a terjedelme (500 oldal). Az is előfordulhat, hogy a könyv a kiterjedt történelmi részletek miatt sűrűnek tűnhet, ami nem minden közönségnek tetszhet. Néhány kritika megjegyzi, hogy a regényszerű megközelítés elfedheti a súlyosabb témákat, bár ez nagyrészt személyes preferencia kérdése.
(14 olvasói vélemény alapján)
To Break Russia's Chains: Boris Savinkov and His Wars Against the Tsar and the Bolsheviks
A rejtélyes orosz forradalmár briliáns vizsgálata, akiről Winston Churchill azt mondta, hogy "kevesen próbáltak többet, adtak többet, mertek többet és szenvedtek többet az orosz népért", és aki hazájában ma is legendás és ellentmondásos figura.
Bár mára Oroszországon kívül nagyrészt elfelejtették, Borisz Szavinkov híres és hírhedt volt itthon és külföldön egyaránt életében, amely az Orosz Birodalom végét és a Szovjetunió megalakulását öleli fel. Összetett és ellentmondásos egyéniség volt: paradox módon erkölcsös forradalmi terrorista, botrányos regényíró, olyan korszakalkotó művészek barátja, mint Modigliani és Diego Rivera, kormányminiszter, Lenin és a bolsevikok fáradhatatlan harcosa, valamint Churchill tanácsadója. Élete végén Szavinkov összeesküdött, hogy a szovjet titkosrendőrség elfogja, és az ország legértékesebb politikai foglyaként világszerte címlapokra került, amikor azt állította, hogy elfogadta a bolsevik államot. De ahogy ez a könyv állítja, ez volt Szavinkov utolsó játéka, és egy titkos tervre tette fel az életét, hogy még egy utolsó csapást mérjen a zsarnoki rendszerre.
Szavinkov nem volt sem "vörös", sem "fehér", de olyan epikus életet élt, amely számos népszerű mítoszt megkérdőjelez az orosz forradalommal kapcsolatban, amely vitathatatlanul a huszadik századi világtörténelem legfontosabb katalizátora volt. Szavinkov minden erőfeszítése arra irányult, hogy hazáját egyedülállóan demokratikus, humánus és felvilágosult állammá alakítsa. Erőszakos örökségének vannak olyan aspektusai, amelyek a történelmi feljegyzések részeként a múltban maradnak és maradniuk is kell. De az a támogatás, amelyet sok honfitársától kapott, azt sugallja, hogy Oroszország huszadik és huszonegyedik századi útjai - a kommunizmus zsarnoksága, a Putyin-rezsim tekintélyelvűsége - nem az egyetlenek, amelyek be vannak írva történelmi sorsába. Szavinkov céljai továbbra is megrendítő emlékeztetőül szolgálnak arra, hogy milyenek lehettek volna a dolgok Oroszországban, és hogy talán még mindig lehetnek egyszer.
A regényes lendülettel megírt, Szavinkov életét meghatározó diadalokkal, katasztrófákkal, drámai fordulatokkal és ellentmondásokkal teli könyv rávilágít egy rendkívüli emberre, aki megpróbálta megváltoztatni az orosz és a világtörténelmet.