Oroszország nyugati szemmel: A bronzlovastól a Lenin-mauzóleumig

Olvasói vélemények

Malia „Oroszország nyugati szemmel” című könyvét az Oroszország és Európa közötti kapcsolat mélyreható elemzéséért dicsérik, értékes betekintést nyújtva a szellemi történelmekbe és az Oroszországról alkotott nyugati felfogásba. A Kindle-kiadást azonban kritika éri a formázási problémák miatt, és egyes olvasók úgy találták, hogy a szerző megközelítése a témához kiegyensúlyozatlan, és nem fókuszál magára Oroszországra.

⬤ Átfogó betekintést nyújt az európai és az orosz szellemtörténetbe.
⬤ Értékes kontextust nyújt arról, hogyan alakult a nyugati hozzáállás Oroszországgal szemben.
⬤ Vitára ösztönöz a jelentős filozófiai eszmékről.
⬤ Széles körben az orosz történelem megértéséhez nélkülözhetetlen forrásként tartják számon.

⬤ A Kindle kiadásban jelentős formázási problémák vannak, amelyek megzavarják az olvasás élményét.
⬤ Egyes olvasók szerint a szerző túlságosan a marxizmusra és a nyugati ideológiákra összpontosít, elhanyagolva az Oroszországgal kapcsolatos közvetlen vonatkozásokat.
⬤ Az elbeszélést kanyargósnak tartják, ami rontja a tézist.
⬤ Egyes kritikák szerint az oroszok ügynöksége és motivációi kiegyensúlyozatlanul vannak ábrázolva.

(10 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Russia Under Western Eyes: From the Bronze Horseman to the Lenin Mausoleum

Könyv tartalma:

Ahogy a kommunizmus bukása után eloszlik a por, vajon a nyugati szemek Oroszországot, a nyugati történelem el nem kért árváját látják majd, vagy Oroszországot olyannak, amilyen valójában, az európai család zavarba ejtő, de tagadhatatlan tagjának? Egy világhírű tudós káprázatos szellemtörténeti műve, amely Nagy Pétertől a Szovjetunió bukásáig terjed, és amely világos és átfogó képet ad Oroszországról, nem mint örök barbár fenyegetésről, hanem mint az európai nemzetek kontinuumának egyik legkülső, bár lemaradó tagjáról.

Az orosz trojka száguld át ezeken az oldalakon. A kísértet, a modernitásnak a forradalmi ideológia általi megváltásba vetett hite kísérti őket. Alice tükre itt-ott beköszönt bennünket. Martin Malia mindvégig ihletett módon használja ezeket az eszközöket, és találóan közvetíti az egész szovjet-orosz jelenség szürrealitását és a Nyugat kiegyensúlyozatlan felfogását. Megmutatja nekünk azokat a rendszerint torz képeket és sztereotípiákat, amelyek a tizennyolcadik század óta uralják a nyugati elképzeléseket Oroszországról. És miután ezek a Nyugat saját belső szorongásainak kivetüléseiként jelennek meg, áttereli figyelmét azokra az intézményi struktúrákra és kulturális formákra, amelyeket Oroszország megoszt a szomszédjaival.

Itt a modern Európa egy kelet-nyugati kulturális gradiensként jelenik meg, amelyben a középső és keleti részek késleltetve és általában ferde módon reagálnak az atlanti-óceáni Nyugat kihívására. Így Oroszország, miután két évszázadon át építette, majd fájdalmasan liberalizálta régi rendszerét, 1917-ben megpróbált egy olyan szocializmusba ugrani, amely fejlettebb és demokratikusabb lenne, mint az európai kapitalizmus. Az eredmény az európai civilizáció kegyetlen karikatúrája lett, amely e század nagy részében megbabonázta és polarizálta a Nyugatot. Miközben a régi kelet-nyugati gradiens valóban modern köntösben újra megjelenik, ez a ragyogóan fantáziadús mű megmutatja nekünk a valóságot, amely oly sokáig kínozta - és elkerülte - a nyugati szemeket.