Ortodoxia

Olvasói vélemények

Chesterton „Ortodoxia” című művét magával ragadó prózájáért, mély meglátásaiért és humoráért dicsérik, mivel a kereszténység egyedülálló védelmét nyújtja a kortárs filozófiákkal szemben. Sok olvasó nagyra értékeli szellemességét és a szerző képességét, hogy a nagy filozófiai gondolatokat közérthetően megfogalmazza, miközben a materializmust és az ateizmust is kritizálja. A könyvet azonban kritika is éri a sűrű írásmód, az időnként elavult hivatkozásokra való támaszkodás és az érvelés ellentmondásossága miatt. Egyesek úgy érzik, hogy a könyv felszínesen tárgyalja a témáját, és problémás illusztrációkat tartalmaz, amelyek elavult nézeteket tükröznek.

⬤ Magával ragadó és humoros írói stílus
⬤ éleslátó és elgondolkodtató érvek
⬤ a kortárs filozófiák erős kritikája
⬤ értékes nézőpontok a kereszténységről és az igazságról
⬤ képesség, hogy komplex gondolatokat tegyen hozzáférhetővé
⬤ időtlen aktualitás.

⬤ Sűrű és néha zavaros próza
⬤ elavult filozófiai hivatkozásokra való támaszkodás
⬤ egyes érvek ellentmondásosnak vagy sekélyesnek tűnnek
⬤ a történelmi kontextust nem ismerő olvasók elidegenítésének lehetősége
⬤ egyes kiadásokban megjelenési problémák.

(648 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Orthodoxy

Könyv tartalma:

Az Ortodoxia című könyvében G. K. Chesterton az ortodox katolicizmussal kapcsolatos személyes tapasztalatairól beszél.

Míg az Eretnekek című társkötete a modern materialista filozófiák gyengeségeit és hibáit elemzi, az Ortodoxia a keresztény hit, annak alapjainak és hasznosságának érvelő, ugyanakkor humoros védelme.

A mű kilenc fejezetre tagolódik, olyan különös címekkel, mint "A gondolkodás öngyilkossága", "Elfland etikája" és "Az ortodoxia romantikája".

Chesterton ragaszkodik ahhoz, hogy amit az olvasó elé tár, az távolról sem komoly teológiai értekezés, hanem inkább egy "hanyag önéletrajz", amely leírja, hogyan talált a katolicizmusban választ legmélyebb érzelmi és lelki szükségleteire.

Azt is állítja, hogy az értelembe és a tudományba vetett puszta hit és a képzelet elvetése csak a tudás illúziójához vezethet. Mindig van valami, amit el kell képzelni, mivel az emberi értelem önmagában soha nem képes elképzelni a létezés globális képét.

Chesterton elemzése ezért is tartozik a legkorábbi felhívások közé, amelyek az észbe vetett abszolutista bizalmat kérdőjelezik meg.

Amire az embernek szüksége van, az egyrészt az értelem és a konkrét dolgokba vetett hit, másrészt a végtelen és az örökkévaló megbecsülésére szolgáló tágabb horizontok.