Orvostudomány és jótékonyság Írországban 1718-1851

Eredeti címe:

Medicine and Charity in Ireland 1718-1851

Könyv tartalma:

Laurence M. Geary az írországi orvostudomány és jótékonyság majdnem 150 éven át, 1718-tól a nagy éhínségig tartó időszakában bemutatja, hogyan hatott egymásra a betegség és a szegénység.

A nagy népességnövekedésből eredő szegénység, amely egészen a burgonyavész 1845-ös megjelenéséig tartott, súlyos hatással volt az ország lakosságának egészségére, maga az éhínség pedig mintegy egymillió ember halálát okozta éhezés és betegség miatt. Ez az időszak nagy változásokkal járt az orvosi és karitatív szolgáltatások terén. A 18.

században a betegeket már úgy tekintették, mint az arra érdemes szegényeket, akik ezért jobban igényt tartottak az állami segítségre, mint azok, akiknek a szegénységét saját kicsapongásuk, tétlenségük vagy bűnük okozta. Írországban jótékonysági szervezetek hálózata alakult ki, hogy ingyenes orvosi segítséget nyújtson a beteg szegényeknek.

Az első önkéntes kórház 1718-ban nyílt meg Dublinban, és Geary nyomon követi az önkéntes kórházak és megyei beteggondozó intézetek létrehozását és fejlődését az egész országban. Ezek erősen anglikán szellemiségűek és elfogultak voltak, de az 1829-es katolikus emancipáció után a szervezetekben elterjedt nepotizmus, szektarianizmus és megosztó politika egyre nagyobb vizsgálat alá került. Az orvosok jelentős előrelépést értek el a szabályozott szakma kialakításában.

Geary leírja a politikai döntéshozatal és a jogalkotás fejleményeit, amelyek az 1851. évi orvosi jótékonysági törvényben csúcsosodtak ki, amelyet egy olyan folyamat részeként ír le, amely a könyvben áttekintett évszázadot és még többet jellemezte: a filantrópiára és az orvosi magánjótékonyságra gyakorolt kérlelhetetlen nyomás, valamint a voluntarizmustól az állami orvoslás embrionális rendszere felé való kérlelhetetlen elmozdulás.