Olvasói vélemények
Összegzés:A könyv részletesen bemutatja az Osage törzs Európába vezető útját, számos kérdést vet fel, és történelmi dokumentumokkal és illusztrációkkal kiegészített, lebilincselő elbeszélést kínál.
Előnyök:Érdekes és egyedülálló történelmi beszámoló, jól kutatott, ügyes fordítással, fontos kérdéseket vet fel, a tudományos és a nagyközönség számára egyaránt hozzáférhető, gyönyörű illusztrációkkal kiegészítve.
Hátrányok:Miközben informatív, az elbeszélés egyes olvasók számára ugyanannyi kérdést vethet fel, mint amennyit megválaszol.
(4 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
An Osage Journey to Europe, 1827-1830, Volume 81: Three French Accounts
Könyv tartalma:
1827-ben hat osage - négy férfi és két nő - három amerikai kíséretében Európába utazott. Látogatásuk nagy hír volt Franciaországban, ahol szinte azonnal három rövid kiadvány jelent meg az utazókról. Az 1830-as évek óta gyakorlatilag elveszett három beszámolót itt gyűjtöttük össze, fordítottuk le és jegyzeteltük le, most először angolul. Ezek a művek, amelyek az ozagék történelmével és kultúrájával foglalkozó legkorábbi írások közé tartoznak, egyedülálló betekintést nyújtanak az ozagék életébe és különösen az amerikai indiánokról alkotott európai elképzelésekbe.
William Least Heat-Moon bevezetője megrendítően mesél arról, hogy az emberek elhagynak egy idegen nemzetet, az Egyesült Államokat, hogy meglátogassanak egy még idegenebb kultúrát egy óceánnyira innen. Franciaországban az ozagék "nemes vademberekként" találták magukat oroszlánként. Színházba jártak, hőlégballonon utaztak, és még a francia királynál is audienciát kaptak. Sok európai úgy bámulta őket, mintha egy csodabogár-show kiállítási tárgyai lennének. Ahogy a kíséret átvonult Belgiumon, Hollandián, Németországon, Svájcon és Olaszországon, az ozagék iránti érdeklődés csökkent. Hamarosan Párizs külvárosaiban koldultak, és nem volt módjuk hazatérni.
A Heat-Moon és James K. Wallace által lefordított három szöveg meglepően pontos leírást ad az ozagék történelméről, földrajzáról és életmódjáról. A rasszista és szexista elvárások által befolyásolt francia szerzők félreértelmezték az általuk leírt viselkedésformák egy részét. De elutasítják az ozagék kannibalizmusáról szóló pletykákat is, és megjegyzik, hogy "egyes fehérek viselkedése... nem volt alkalmas arra, hogy az indiánok kedvező véleményt alkossanak a fehér erkölcsről".
Az Egy ozagék európai utazása, 1827-1839 a tudósoknak és az általános olvasóknak egyaránt lenyűgöző történetet és egyedülálló bepillantást nyújt a XIX. századi kulturális cserékbe.
