Összeállítandó politika - Transantiago, emberi eszközök és a világszínvonalú társadalom álma (Ureta Sebastian (Universidad Alberto Hurtado))

Eredeti címe:

Assembling Policy - Transantiago, Human Devices, and the Dream of a World-Class Society (Ureta Sebastian (Universidad Alberto Hurtado))

Könyv tartalma:

Annak vizsgálata, hogy az embereket hogyan vonják be a komplex infrastrukturális projektek tervezésébe, egy vitatott tömegközlekedési projekt elemzésén keresztül.

A politikai döntéshozók rendszeresen szembesülnek azzal a panasszal, hogy a hétköznapi emberek kimaradnak a komplex infrastrukturális projektek tervezéséből és irányításából. Ebben a könyvben Sebasti n Ureta amellett érvel, hogy az emberek - mind egyénileg, mind kollektíven - mindig az infrastrukturális politika középpontjában állnak; a kérdés az, hogyan vonják be őket ebbe. Ureta a Transantiago példáján keresztül fejti ki érvelését, amely egy hatalmas tömegközlekedési projekt Santiago városában, amelyet 2000-ben javasoltak, 2007-ben indítottak el, és 2012-ben egy chilei kormányszóvivő "az országunkban valaha megvalósított legrosszabb közpolitikának" nevezte.

Ureta a Transantiagót mint heterogén elemekből álló politikai összeállítást vizsgálja - beleértve, ami döntő fontosságú, az "emberi eszközöket", vagyis azokat a tárgyakat és gyakorlatokat, amelyek révén az embereket bevonták az infrastruktúra tervezésébe és megvalósításába. Ureta négy konfiguráción keresztül követi nyomon a Transantiago tervezését és működését: válság, infrastruktúra-építés, megszakítás és normalizáció. A válság fázisában az embereket fogyasztóként és résztvevőként is beiktatták Santiago "világszínvonalú" várossá való átalakításába, de az infrastruktúra kiépítése során az "aktív polgár" eltűnt. A Transantiago elindítása hatalmas zavarokat okozott, részben azért, mert a felhasználók megkérdőjelezték puszta fogyasztói szerepüket, és ehelyett váratlanul emberi eszközökké váltak. A politikai döntéshozók ellenálltak a radikális reformra való felhívásoknak, és ragaszkodtak a Transantiago normalizálásához, állandóan hibás rendszerré alakítva azt. Ureta a chilei tapasztalatokra támaszkodva azt állítja, hogy ha a politikát heterogén összeszerelések sorozataként értelmezzük, akkor az infrastruktúra-politika kialakítása inkluzívabb, reflektívebb és felelősségteljesebb lenne.