Értékelés:
Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 7 olvasói szavazat alapján történt.
Composition In The University: Historical and Polemical Essays
A "Composition in the University" című könyv az amerikai főiskolákon és egyetemeken kötelező bevezető kurzusokat vizsgálja. Crowley amellett érvel, hogy az angol tanszékeken az irodalomtudományhoz való kötődése miatt a kompozícióoktatásra nem megfelelő módon hatott a humanista pedagógia, és hogy a modern humanizmus nem kielégítő indoklás az írás tanulmányozására. Crowley olyan lehetséges nem-humanista racionalizmusokat vizionál, amelyeket az írásoktatás vertikális tanterveihez lehetne kidolgozni, ha nem lenne meg az egyetemes követelmény.
A Composition in the University című könyv az amerikai főiskolákon és egyetemeken belül a kötelező bevezető kurzusokat vizsgálja. Sharon Crowley szerint a kötelező fogalmazástanfolyamot soha nem úgy fogalmazták meg, mint más bevezető kurzusokat - bevezetésként egy tudományterület elveibe és gyakorlatába. Inkább úgy épült fel története nagy részében, mint egy olyan helyszín, ahonnan nagyobb oktatási és ideológiai programokat lehetett előmozdítani, és ezek a programok nem mindig szolgálták a diákok vagy a tanárok érdekeit, még akkor sem, ha általában olyan tanulmányi programként hirdették őket, amelyre a diákoknak "szükségük van".
Ha létezik a fogalmazás történetének egy fő narratívája, akkor az abban az intézményi hozzáállásban rejlik, amely a kezdetektől fogva irányította a kurzus adminisztrációját, tervezését és személyi állományát - abban a hozzáállásban, hogy az egyetemes követelmény azért van, hogy engedelmes tudományos alanyokat építsenek.
Crowley amellett érvel, hogy az angol tanszékeken az irodalomtudományhoz való kötődése miatt a fogalmazástanítást helytelenül befolyásolta a humanista pedagógia, és hogy a modern humanizmus nem kielégítő indoklás az írás tanulmányozására. Megvizsgálja a kötelező kurzus nem-humanista szempontok szerinti átalakítására tett történelmi kísérleteket, például a kommunikáció-tudományok megjelenését az 1940-es években. Crowley két esszét szentel ennek a jelenségnek, arra a felháborodásra koncentrálva, amelyet a kommunikációs program elfogadása okozott az Iowai Egyetemen.
A Composition in the University két esszével zárul, amelyek az egyetemes követelmény fenntartása ellen érvelnek. Az utolsóban Crowley olyan lehetséges nem-humanista indokokat vázol fel, amelyeket az írástanítás vertikális tanterveihez lehetne kidolgozni, ha az egyetemes követelmény nem lenne érvényben.
Crowley azért mutatja be megállapításait esszé-sorozatban, mert úgy érzi, hogy a kötelező fogalmazás tantárgy története nem könnyen értelmezhető összefüggő elbeszélésként, mivel a kötelező tantárgy céljáról alkotott elképzelések évtizedről évtizedre gyorsan változtak, néha megdöbbentően hirtelen és kiszámíthatatlan módon.
A könyv esszéi Crowley hosszú pályafutása során szerzett tapasztalatokat a fogalmazástanítás, a fogalmazási program irányítása és a kötelező bevezető kurzus tanárainak képzése terén. A könyv a Conference on College Composition and Communication (Konferencia a főiskolai fogalmazásról és kommunikációról) által létrehozott bizottságokkal való együttműködés során szerzett tapasztalataiból is merít, amelyek a wyomingi állásfoglalás végrehajtására irányultak, amely kísérletet tett a középiskolai írásszakos tanárok munkakörülményeinek javítására.