Összegyűjtött kamaraművek: Változó kombinációk zongorára és vonósokra

Eredeti címe:

Collected Chamber Works: in Varying Combinations for Piano & Strings

Könyv tartalma:

Ez a kötet Gary Lloyd Noland (sz. 1957) zeneszerző tíz, a Covid előtti kamaraművének kottáit és szólamait tartalmazza különböző kombinációkban hegedűre, brácsára, csellóra és zongorára. Ezek a művek 30 év alatt készültek, a 20. század utolsó két évtizedét és a 21. század első évtizedét (1980-2010) felölelve. A kötetben Noland művei szerepelnek: Op. 87: WALTZ FANTASY hegedűre és zongorára, Op. 93: KORNGOLDAROONIE vonóstrióra, Op. 96: IRRATIONALISMUS csellóra és zongorára, Op. 96: BIRCHERMUESLI: "Cereal Music" vonósnégyesre Op. 6, ROMANCE brácsára és zongorára Op. 10, POCKET TRIO hegedűre, csellóra és zongorára Op. 79, INTERMEZZO hegedűre és zongorára Op. 18, DOG DUO brácsára és csellóra Op. 66a, FANTASY IN E MINOR csellóra és zongorára Op. 24, és FUGUE IN G MAJOR vonósnégyesre Op. 13. Mindezek a művek hivatásos klasszikus zenészek számára íródtak, hogy hangversenyeken és koncerteken adják elő őket. Emellett alkalmasak tapasztalt egyetemi és főiskolai hallgatók, valamint tehetséges amatőr és középiskolás korú zenészek számára is, nem is beszélve az alkalmi csodálatosan tehetséges tizen- vagy kétszemélyes zenészekről. Miután az elmúlt több mint három évtizedben a kritikusok nagy elismeréssel és lelkes fogadtatással fogadták zenéjét, egészen a közelmúltig (2021) számos kompozíciójának kottája viszonylag nehezen volt beszerezhető, mivel eddig csak korlátozott, költséges kiadásokban voltak véletlenszerűen elérhetőek.

E gyűjtemény kiadása a harmadik a Noland kompozícióit tartalmazó, kényelmesen megfizethető kötetek sorában, amely nemcsak a tapasztalt kamarazenészek (azaz hegedűsök, brácsások, csellisták és zongoristák), hanem a kortárs klasszikus zene komoly kutatói számára is érdekesnek bizonyulhat. Noland az évek során, amióta az 1970-es évek közepétől az 1980-as évek végéig zeneszerzőhallgatóként dolgozott, következetesen kiemelkedett, mint generációjának (késői baby-boom) egyik fő képviselője egy olyan zeneszerzési módnak, amelyet a felelős kritikusok és zenetudósok könnyen elismerhetnek (és nem elutasíthatnak), mint ami végül is a következő irányba vezetett, vagy legalábbis akaratlanul belekeveredett egy olyan irányzatba, amely egy jóhiszemű gondolkodási iskola tünete, amennyiben az ő (és bizonyos más zeneszerzők) ösztönös hajlamát képviselte arra, hogy kategorikusan elutasítsa az akadémiai piac által diktált mainstream zenei szeszélyeket (ha egyáltalán létezik ilyen). Az ilyesmi nem egy valamirevaló zeneszerző hivatása, mivel (mint az már csak természetes) az ilyen entitások nyilvánvalóan szembetűnő rövidlátás birtokában vannak, hanem inkább az igényes zenekritikusoké, a hozzáértő zenetudósoké és az igényes zenei ínyenceké, hogy az ilyen dolgokat rendbe tegyék. Bár az effajta beskatulyázást mindenáron el kell kerülni, mégis szükséges rossz.

A zeneszerző számára félreérthetetlenül nyilvánvaló, hogy a fiatal zeneszerzők körében egyfajta új hajlam alakult ki, amelyet a baby-boom utáni generáció(k) egyes magasröptű tagjai által létrehozott zenék példáznak (pl., Gen X-esek, Millennials és Zoomers), akiknek zenei megnyilvánulásaira kevésbé hatott öntudatosan a háború utáni akadémikus modernisták anarchista, nihilista, pesszimista megközelítése (nevezetesen: azok, akik a sztochasztikusan analóg és promiszkuisztikusan nagyzolós műveket hoztak létre), mint közvetlen elődeikre. Valóban, a Melody and Harmony úgy tűnik, hogy bizonyos előkelő zenei körökben ismét virágzik. Az ember már-már a történelmi folytonosság valamiféle homályos látszatát érzékelheti, ami itt megnyilvánul - egyfajta "ott folytatjuk, ahol abbahagytuk" jelenséget - a háború utáni gőzölgő hulladékkupacok által uralt lomhaság után, amely évek alatt, meg kell hagyni, sok használható technikai újítást avattak be az (akkori) zenei elit tagjai a maga avantgárd-varieté pompájában.